A Gyümölcsoltó Boldogasszony (latinul: Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) Jézus fogantatásának, illetve születése hírüladásának főünnepe. A Katolikus Egyház ezen a napon emlékezik az angyali üdvözletre, vagyis arra a biblikus eseményre, amikor Gábriel arkangyal megvitte Názáretbe Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét.

A keleti egyházban is ünnepelték ezt a napot, mégpedig a saját karácsonyi ünnepükhöz igazítva. Tekintettel arra, hogy Keleten a születést január 6-án ünnepelték, a fogantatás dátum szerinti meghatározása április 7-ére adódott.

Az ünnepi mise liturgiájához Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1693–1762) följegyzése szerint szép régi magyar hagyomány fűződött: „karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony (…) napján a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, úgy imádja a megtestesült Igét”. Az ünnep ihleti és ad új lelkiséget az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságoknak.

Erzsébet után Mária is áldott állapotba kerül. Nem terhes és nem várandós, hanem áldott, ahogyan azt a magyar nyelv igen szépen kifejezi. A megfogant Jézussal két oldalról épült híd Isten és ember között. A teljes isteni és a teljes emberi természettel ez az élethíd soha el nem bontható, meg nem szüntethető. Az Ige megtestesült Názáretben. Isten élete elindult ezen a földön, de úgy, hogy semmiféle bűn nem tapadt rá. Ezzel a transzcendens gesztussal Isten fölveszi az emberi természetet azért, hogy az embert Isten életében ré- szesítse. Az Élet elindulására emlékezünk ma. Az élet pótolhatatlan ajándék. Hordozására és befogadására a kis- és nagylányok éveken át készülnek. Ők tudják csak, mi az élet.

A házaspár két tagja egymásnak adja és ajándékozza az életet. Az önátadás és a házastárs befogadása a szerelem és a szeretet legméltóbb kifejezési formái. Szent II. János Pál pápa így nyilatkozott arról a titokról, ami az élet kultúráját termi meg a halál civilizációjával szemben: „Sürgető feladat a lelkiismeret egyetemes mozgósítása és annak az etikai erő- feszítésnek a szorgalmazása, amelyet úgy nevezünk: az Élet nagy stratégiája. Ezen keretek között valósulhat meg az a nagy igen, ami megköveteli az élet felelős szeretetét. (…) A nemiség az egész személy kincse, amely ráébreszti a személyt az önajándékozásra. A nemiség alulértékelése azoknak a fő okoknak az egyike, ami a megfogant élet megvetéséhez vezet. Nem bújhatunk ki a kötelezettség alól, hogy a fiataloknak hiteles nevelést adjunk a nemiségre és a szerelemre.” (Evangelium vitae, 95., 97.)

A vallási néprajz emlékeztet arra, hogy a Biblia szerint Szűz Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Országszerte általános szokás Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a fák szemzése, oltása. A néphit szerint az ekkor oltott fát nem szabad letörni vagy kivágni, mert vér folyik ki belőle. Aki kivágja, megvakul, halála után pedig elkárhozik. A szigorúság oka, hogy az ilyen fa kivágása egyenértékű bűn az emberöléssel.

A ferencesek kezdték el esténként az Üdvözlégyet imádkozni, s közben harangoztak. A 14. században már naponta háromszor harangoztak, és az Üdvözlégyek elé verseket mondtak. Később ehhez csatolták a párverset és a könyörgést. Népszerű ima lett. 1456-ban III. Kalixtusz pápa a törökök elleni nándorfehérvári győzelemért hálaadásként az egész Egyházra kiterjesztette a déli harangszót és az Úrangyala imáját.

Magyar Kurír