Ahogy rácsodálkozunk Betlehem barlangjának szegénységére, a názáreti évek csodátlan csendjére, a kereszten megalázott, önmagát kiüresítő Istenre, úgy kell rácsodálkoznunk Jézusnak a kenyér és a bor színe alá rejtőző személyességére. Ő merte vállalni a dologi lét személytelenségét, s remélte, hogy egyszer megtanulunk a dolgok mögé látni.

Világunk azért nem érti az Eucharisztiában köztünk élő Krisztust, mert elszokott attól, hogy a dolgok mögé lásson, és felfedezze azok igazi értelmét. Kommunikációs zavar van. Az embernek újra kell gondolnia kapcsolatát Istennel. Mennyi időt töltesz imádságban, az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztus előtt? Erre is gondolt Jézus az utolsó vacsorán, ezért mondta apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Úgy intézi, hogy az apostolok tevékeny munkásai legyenek ennek a csodának, folytonos valósággá téve az ő jelenlétét és felénk irányuló kezdeményező szeretetét. A kenyér mint anyag így válik élővé, Krisztussá! Odáig megy, hogy a kezünkbe adja magát. Ahogyan annak idején Mária kezébe tette emberi létét, úgy most és minden szentmisében a te kezedbe és szívedbe lép az Isten! Kell ennél személyesebb kommunikáció?

„Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik! (…) Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Mit érzel, amikor látod a kovásztalan kenyeret, és hallod Jézusnak ezeket a szavait? Túllátsz-e az érzékelhető valóságon? Jézus valóban itt van közöttünk, az Oltáriszentségben! Hiszed ezt a jelenlétet?

Ő így akar ránevelni minket arra, hogy amint a hit által felfedezzük a jelenlétét, úgy fedezzük fel a gondviselő Isten kezét a legkisebb dolgokban is, a hajunk szálának leesésétől a mezők liliomának pompájáig. „Krisztus szava, ami a semmiből létre tudta hozni azt, ami előzőleg nem létezett, ne tudná átváltoztatni a létező dolgokat azzá, amik még nem voltak? Egyáltalán nem kisebb cselekedet megadni a dolgoknak az első természetüket, mint az utóbbit megváltoztatni.” (Szent Ambrus)

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne. (…) Aki engem eszik, élni fog általam.” Az Eucharisztia vétele tehát nemcsak Krisztussal egyesít, hanem az Atyával és a Szentlélekkel is összekapcsol minket. Felfedezted, hogy életed Istenben van elrejtve? A szentáldozás a Szentháromsággal megélt közösség forrása, ezért „általa” élünk, mert tőle kapjuk az életet, az ő életét, mert annak testét esszük, aki maga „az élet”: „aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él”. „A hit titka” – hirdeti az Egyház minden szentmisében.

Az Oltáriszentség testvéri közösségünk forrása is. Ahogyan Szent Pál írja: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” Az Egyház az egy kenyérből részesül, ezért egy testet alkot Krisztus titokzatos testével.

Magyar Kurír