A mai liturgia az Egyház helyzetét mutatja be az Úr mennybemenetelétől addig a napig, amíg Krisztussal együtt a mennyei dicsőség részese lesz. Jézus testi jelenlétét az őt szeretőknek megígért lelki jelenlét váltja fel: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.” A Szentháromság a szívünkben vesz lakást. Jézus a halálával és a feltámadásával érdemelte ki a Szentháromság bennünk lakozásának ajándékát. Ő adja meg mindazoknak, akik szavát hűséggel hallgatják és életre váltják. Kimondhatatlan misztérium ez, isteni megvilágosításra van szükségünk ahhoz, hogy felfogjuk és éljük. Jézus megígérte tanítványainak a Szentlelket, akit az Atya küld, s aki megtanítja őket mindenre, és eszükbe juttat mindent, amit mondott nekik.

Mindannyian erre vágyunk: találkozni Jézussal. Itt hadd utaljak mindjárt egy félreértésre, ami kialakulhat bennünk. Sokan azt gondolják, hogy ez a kinyilatkoztatás valami látomásszerű jelenség, vagy legalábbis valamiféle intenzív megtapasztalása Jézusnak. Egyszóval az érzések megjelenésének belső áhítatát tartjuk Jézus közelségének a bensőnkben.

Ám tudni kell, hogy Jézus a teljes valóságában jelenik meg az életünkben ezek nélkül is. Az emmausziaknak lángolt a szívük, mégsem ismerték föl az Urat, csak jóval később, a kenyértörésben. Magdolna előtt ott állt teljes valójában, és mégsem ismerte föl, csak amikor megszólította. Ezzel az ismeretlenségből előlépő húsvéti szokásával csak megerősítette földi életének azon formáját, hogy ismeretlenként élt hoszszú esztendőkön keresztül. Jellemző rá, amit a Keresztelő mond róla: „Köztetek áll, akit ti nem ismertek.”

Jézus maga volt a kinyilatkoztatás a Szent Szűz szíve alatt Betlehemben, majd később Názáretben is. Tanító útja során is fokozatosan bontakoztatta ki önmagát. Ha nem is járt a színeváltozás ragyogásában, a szeretet szelídsége kisugárzott a lényéből. Ahogy kérte is: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.”

A szeretetnek ez a szelíd alázata a csalhatatlan jel, hogy Jézus jelen van bennünk. Szent Páltól tudjuk ugyanis, hogy lesznek olyanok, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. Az önhittség és a gőg nagyon távol áll azoktól, akikben jelen van Jézus.

A Szentlélek vezet be minket Isten megismerésébe. Ő világítja meg nekünk a Szentháromság jelenlétét és a meghívást, hogy életközösségre lépjünk vele. Ő mutatja meg nekünk Isten tervét, és vezeti az Egyházat küldetése teljesítésében. Mindezt jól látjuk az ókeresztény Egyház életéből. Az apostolok a Szentlélekkel közösségben és függésben élnek és tevékenykednek. Így próbálják megoldani szeretetben a felmerülő problémákat. Hallgatva a Szentlélek belső sugallataira és útmutatásaira azok szavai által, akiknek feladatuk az isteni akarat magyarázata.

„Békességet hagyok rátok. Az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” Jézus belső békéjének alapja az Atyában élő szeretetkapcsolat, ezért szavának megélése szeretetközösség vele. A Szentháromság személyeinek belső, örök békéje a szeretetben. Ezt a békét tapasztalhatjuk meg, ha Istenben élünk. Ez nem ment föl bennünket a próbatételek alól, viszont megadja a bátorságot ahhoz, hogy erősek maradjunk a hitünkben.

Magyar Kurír