A húsvétra való készület Egyházunk legősibb hagyományai közé tartozik. Nem véletlenül, hiszen ez az időszak volt a keresztelést megelőző közvetlen felkészülés ideje, hogy majd húsvét vigíliáján alámerítsék a hittanulókat, a katekumeneket, és a feltámadt Krisztus fényessége igazán felragyogjon előttük.

Nagyböjt első vasárnapján mindig Krisztus pusztai megkísértéséről olvasunk, idén Szent Lukács evangéliumából. A szöveg ismerős, ezért hajlamosak vagyunk átsiklani a részletek felett, és a már jól ismert séma szerint magyarázni ezt a részt: semmi meglepő nincs abban, ha mi kísértést szenvedünk, hiszen Krisztust is megkísértette az ördög. Ez persze igaz, de idén azért csodálkozzunk rá arra – vagy inkább botránkozzunk meg azon –, hogy, finoman szólva, milyen szemtelen az ördög, micsoda arcátlanság és elbizakodottság van benne: megkísérti az Istent. A sötétség ura, a szétszóró, a rendetlenséget okozó bele mer kötni a Világosságba, a világot alkotó Úrba. Nincs benne semmiféle gátlás és félelem. Azt hiszi, azért, mert emberi testet öltött magára az Örök Ige, már hatni tud rá ugyanúgy, ahogyan hatni tudott az első emberpárra, s ahogyan bűnbe tudta vinni Káint és utána sok-sok embert. Micsoda arcátlan elbizakodottság! Semmi sem szent az ördögnek, álnok módon akarja bemocskolni a Legszentebbet. Már jól ismeri az emberi természetet, ezért így közelít: étel, hírnév, hatalom. Jól bevált receptje van, hiszen hányan estek már bele a csapdájába! Így rontotta meg Ádámot és Évát: egyél csak, nem halsz meg, és hatalmad lesz! Ám ami ott és azután is sokszor bevált, itt most kudarcot vall! Istennek elege lett már az ördög álnokságából, sötét cselekedeteiből, amelyekkel eltávolította a teremtményt teremtőjétől: ezért öltött testet az Ige, mert nem tudta már tovább tétlenül nézni ezt.

Az ördög most is hízelkedik, és milyen elképesztően vakmerő: az igével küzd az Ige ellen, képes erre a terepre merészkedni. Úgy gondolja, a saját fegyverével kell harcolni Isten ellen, és akkor sikeres lesz. Döbbenetes ez nekünk: bármit, még a legszentebb dolgokat is képes felhasználni arra, hogy győztes legyen! Nem éppen ezt látjuk magunk körül? Felhasználja a legszentebb dolgokat – a nemiséget, a családot, az ősök hitét –, és látszólag, de csak látszólag, övé a győzelem. Mit tesz közben Jézus? Az új Ádám már nem elegyedik szóba vele, hanem nagyon keményen és egyértelműen nemet mond neki. Nem hatja meg a káprázat: sem a templom párkányának magassága, sem a világ tágassága és gazdagsága. Isten nagyságához, gazdagságához képest minden földi káprázat csupán. Az ördög által kínált dolgok csak silány utánzatok. Az ördög féligazságokat mond, Krisztus teszi teljessé az igazságokat.

Komolyan gondolkodjunk el azon, hogy milyen veszélyes az ilyen gátlástalan alak, mint az ördög! Semmi sem szent neki, és minden eszközt kész bevetni a győzelemért: legyünk hát éberek, és Krisztust segítségül hívva bátran küzdjünk a világosságért, istengyermekségünk drága ajándékáért, mert az életünkről van szó!

Magyar Kurír