Jézus követése sohasem kínált nyugodt életet, annál gyakrabban harcot és üldöztetéseket. Ha a körülöttünk forrongó világot nézzük, rengeteg példát láthatunk erre. Az olvasmányban erről panaszkodik Jeremiás próféta is, aki az „ellentmondás embere” volt „az egész ország számára”. Iszapos ciszternába dobják, ahol a sárba süpped. Mindezt azért, mert nem volt tekintettel az emberi nézetekre. Isten kiszabadította az „iszapból és a mocsárból”. Az Ószövetségtől a figyelmünk Jézus felé fordul, akinek az ószövetségi próféták halvány előképei csupán.

A mai evangéliumban szokatlan képekkel találkozunk. Jézus, aki végrendeletében békéjét hagyta apostolaira örökségül, nyíltan kijelenti, hogy tüzet gyújtani jött. Nem azért, hogy békét hozzon, hanem hogy széthúzást. Ezeket a kifejezéseket nem szoktuk meg Jézustól. Úgy tűnhet, mintha békétlenségre buzdítana minket, pedig távol áll tőle. A tűz a megtisztulás, a megtérés jele. Így kell nekünk is megtisztulnunk bűneinktől, hibáinktól. A tűz, amelyet Jézus hoz a földre, a Szentlélek tüze. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, keresztséggel kell megkeresztelkednie. Igen, ő is megkeresztelkedett, annál is inkább, mert az ő keresztségéből ered a miénk. Jézus keresztsége a kereszthalála! Mi történt ekkor? Jobban megértjük, ha a szó fordítását nézzük: belemerüléssel kell belemerülnöm. Eszerint az ő belemerülése a Szentlélekbe való merülést jelenti. Amikor a Szentlélek Jézus Krisztus emberségét teljesen birtokba veszi, akkor az isteni szeretet tüze teljesen felemészti, vagyis belehal a szeretetbe. Ez a pillanat a keresztsége! Mi a keresztségben Jézus kereszthalálában részesültünk.

A keresztelendőt régebben háromszor teljesen alámerítették a vízben. Az alámerüléskor jelképesen meghalt. Amikor megkeresztelkedtünk, mi is megkaptuk a Szentlelket, Isten szeretetét. Bennünk azonban később görcsök és ellenkezések keletkezhetnek. Többre értékeljük testi életünket Isten szereteténél, ezért nem engedjük át teljesen a Szentléleknek. Jézus az Atya szeretetének tüzét hozza a földre. S vágyódik arra, hogy ennek elengedhetetlen előfeltételeként először ő keresztelkedjen meg. Vágyódik rá azért, hogy ez a tűz elinduljon a földön. De vágyódik azért is, hogy túl legyen rajta. Jézust mint embert nem kis szorongással töltötte el a kereszthalála. Gondoljatok a Getszemáni-kerti vérrel verejtékezésre.

Az evangéliumi élet meg nem értést vált ki az emberekből. Mit teszel ekkor? Krisztust választod minden megalkuvás nélkül? Itt nincs félmegoldás! Ezért: „Szembekerül az apa a fiával, és a fiú az apjával, anya a lányával és a lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.” Ha követed őt, számíthatsz arra, hogy szembekerülhetsz embertársaiddal. Ekkor döntened kell, hogy kit részesítesz előnyben. Ez bizony igaz a közösségre is. Ha a hívő közösségben nincsenek próbatételek, egyfajta „állóvízzé” válik, az annak a jele, hogy tagjai már nem az evangéliumi úton járnak.

Ha szereted Jézust, engedd, hogy a tűz téged is elérjen! Engedd be az életedbe a Szentlelket! Ne félj, ha a többiek lenéznek, kigúnyolnak, mert Jézus érted is imádkozott az utolsó vacsorán e szavakkal: „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.”

Magyar Kurír