Nem véletlen, hogy Márk evangéliumában ez az utolsó gyógyítás, és akkor játszódik, amikor Jézus Jeruzsálembe megy. Jerikó Heródes mintavárosa volt, római helyőrséggel, hellenista színházzal, Jézus talán ezért sem áll meg a városban. Nem tudjuk meg, hogy a vakkal hol találkozik. A koldus valószínűleg hallott Jézus tanításáról, a gyógyításairól, melyeket messiási jeleknek gondol, ezért szólítja így: Dávid fia, könyörülj rajtam! Könyörületet kér Jézustól. A körülötte állók el akarják hallgattatni, talán mert zavarta őket, hogy kiáltozza Jézus messiási címét. Ám a segítségre szoruló ember kiszolgáltatottsága erősebb annál, hogy a tömeg elhallgattathatná. Jézus, miután magához hívja, nem végez semmiféle gyógyítást rajta, hanem azt mondja: „A hited meggyógyított téged.”

Jézus a gyógyításait nem csodadoktorként végzi. Ezeknek a cselekményeknek felvezető jellege van, tanításának előkészítői. Hiszed-e, hogy a hit meggyógyít?

A vakság nemcsak testi betegségre utalt, hanem arra a lelki állapotra is, mely képtelen felismerni Jézusban az Isten Fiát. Hányszor vagyunk mi is vakok, mert nem Isten szemével nézzük a világot. Csak a felszínt látjuk, a mélységet nem. Napjaink kísérője az emberekkel kapcsolatos vakság. Az előítéletek, a nézőponti különbségek, a vallási vagy más jellegű elfogultságok elvakíthatnak minket. Amikor embertársainkat a tetszés és a nemtetszés érzelmein keresztül ítéljük meg, vagy nem vesszük a fáradtságot, hogy közelebbről is megismerjük őket. Bizony, észre sem vesszük, és lassan vakká válunk! Nem szimpatikus nekem ez az orvos, polgármester, plébános, pedagógus stb. De ki ő valójában? Erről az emberről azt mondták, hogy… És ő mit mond?

A hitetlenség vaksága pedig minden belső gazdagságot és inspiráló készséget megöl bennünk. A vak koldus története így válik példázattá a jeruzsálemi úton, bevezetéseként sok olyan történésnek, melyek tanítanak. Jézusnak minden szava, csodája a mélyebben látást és a benne való hitet szolgálta. Most, amikor ezeket a sorokat olvasod, közben vagy saját lelki vakságoddal szembesülsz, vagy lehet, hogy ez nyitja fel szemedet egy másik világra, Jézus személyének isteni mélységére.

Van-e bátorságod megszólítani Jézust az imádságban? Rajtad áll, hogy a vak koldus szerepét vállalod, és gyógyultan távozol a Jézussal történt személyes találkozásodból, vagy örökre elzárod lelki szemedet egy másik világtól.

A vak a bizalom embere! Ha nem tudna bízni, nem tudná elviselni az életet. Hite volt, sőt, bátor volt. Bátor, mert látni akart, gyógyulást akart. Isten irgalmát akarta! Tudta, mikor és hol kell megszólítani. Kiáltásában egész életének vágya szólal meg: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus tudta ezt, és ezért kérdezte az egész tömeg füle hallatára: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak pedig a kérdésnek megfelelően válaszolt: hogy lássak. A hit adta a látást, de ezen felül is adott valamit: Jézus követésének képességét. Tanítvánnyá tette! Bátorság kell a mai, elvakító világban is ahhoz, hogy Jézust kövesd az úton.

Van bátorságod követni? Vagy csak addig fontos neked, amíg kéréseidet meghallgatja, bajaidat orvosolja? Kérd az Urat a vak koldussal együtt, hogy láss a történések mélyére.

Magyar Kurír