Néhány bencés szerzetes kezdeményezésére 2004-ben indult az első Szent Benedek-zarándoklat, akkor még Pannonhalmáról, majd 2011-től Győrből. Azóta a zarándokok Győr, Pannonhalma, Bakonybél és Tihany bencés monostorát kapcsolják össze. „Nagyon mély lelkisége van ennek a zarándoklatnak.

Közösségben, egymást kísérve és egymásra figyelve tesszük meg az utat”

– mondja Hortobágyi T. Cirill, aki 2009 óta minden évben elmegy a zarándoklatra. A túrának liturgikus keretei vannak, azaz a résztvevők együtt imádkoznak mindennap teljes zsolozsmát: laudest, napközi imaórát és vesperást. Eközben kiscsoportos beszélgetések és csendes szakaszok is vannak.

Minden évnek van egy mottója. Az idei János evangéliumából Péter felkiáltása volt: „Uram, kihez mennénk?” A részlet mellé a szervezők az 51. zsoltárt választották a zarándoklat mostani témájának: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!” Ezekről tanításokat, előadásokat hallgathattak a résztvevők, annak reményében, hogy közelebb kerülhetnek saját magukhoz, egymáshoz és Istenhez – mondja Cirill atya.

A főapát Bakonybélben Dávid bűnbánati zsoltáráról beszélt.

Ezek az utak az önreflexióra is lehetőséget adnak azzal, hogy a zarándokok kilépnek a hétköznapi életükből.

Sokunkat szinte a nap 24 órájában egy mesterséges, épített környezet veszi körül. Ott élünk, dolgozunk. Ebből szakadunk ki nagyon erősen. A mindennapi hajtásból, a munka ritmusából.

Helyette a természetben lehetünk, változatos tájakat járhatunk be búzamezőkön át, erdőkön keresztül – hangsúlyozza Cirill atya. – Persze a nagy meleg, a sok kilométer miatt, és mert senki nem fiatalodik – teszi hozzá nevetve – fizikailag fáradtan érkezünk meg mindennap, de lelkileg felszabadulva.”

Az idei zarándoklat különösen fárasztó volt – árulja el. „Idén a hőség engem nagyon elcsigázott.” Cirill atya általában csak Veszprémig tud a társakkal tartani – mert Szent Benedek nyári ünnepére vissza kell érnie Pannonhalmára –, ám pont ez a leginkább napsütötte szakasz. „Az első nap, Győrtől Pannonhalmáig szinte semmi árnyék nincsen. Búzamezőkön meneteltünk. A második napon Bakonyszentlászlóig is csak helyenként van erdős rész – magyarázza. –

A harmadik nap a legkellemesebb, amikor Bakonybélig sétálunk. Igaz, az Északi-Bakony legmagasabb pontján, a Kőris-hegyen is át kell kelni, és azért az emelkedő kiveszi az ember zsírját”

– teszi hozzá nevetve. A nehézségek ellenére azonban sok gazdagító beszélgetésben volt része. „A zarándoklat egyben lelkipásztori alkalom is nekem, gyónásokra, lelkibeszélgetésekre vagyok ott” – fejtegeti.

Mint mondja, a legszebb pillanatok egyike a Szent Benedek-zarándoklatokon, amikor meglátja az ismerős arcokat, akikkel sok éve járják együtt az utat. Idén is a résztvevők csaknem kétharmada visszatérő volt. A másik az, amikor beérkeznek a falvakba, ahol már várják őket. Gyakran egy kis frissítővel, zsíros kenyérrel vagy épp süteménnyel. Nem felejti a hárskúti néniket sem, akik mindig készülnek az érkezésükre, és nyitják a templomot, mert Isten házát minden településen felkeresi a zarándokcsapat. A megérkezés Tihanyba, amit ő ritkán tud csak megélni, szintén kedves emlék marad mindig – mutat rá Cirill atya.

Forrás és fotó (2., 3. archív): Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír