José Gabriel Brochero 1840 és 1914 között élt. Córdoba mellett, a Sierras Chicas hegyláncolat tövében született. 1856-ban lépett be a szemináriumba, 26 éves korában mutatta be az első szentmisét.

A betegek és haldoklók ápolásában tűnt ki, különösen az 1867-es pusztító kolerajárvány idején. Ttemplomok, kápolnák, iskolák, utak építésével hozzájárult szülőföldje gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Gaucho atyának nevezték, mivel lóháton bejárta egész egyházmegyéjét, és mindenhová elvitte Isten szavát.

Élete utolsó szakaszában leprában betegedett meg. Megvakult és megsüketült. Utolsó szavai ezek voltak: „Most már teljesen készen állok az útra”.

II. János Pál pápa 2004-ben tiszteletreméltónak nyilvánította.

Angelo Amato bíboros a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta: rendkívül fontos esemény Argentína számára José Gabriel Brochero boldoggáavatása, mivel az egész nemzet ismeri és becsüli mint népe jótevőjét, a társadalmi és vallási fejlődés előmozdítóját.

A boldoggáavatásra vonatkozó apostoli levélben Ferenc pápa a következőket írja Brochero atyáról: „egyházmegyés pap, Krisztus szíve szerinti lelkipásztor, az evangélium hűséges szolgája, Krisztus szegények iránti szeretetének tanúja”. Ezek az alapvető vonásai ennek a keresztény hősnek, aki két kézzel hintette el a jó magvait hazája földjében. Életszentségét mindenki elismerte még földi élete során.

Olyan pap volt, aki maradéktalanul hívei megszentelését szolgálta életével, különös tekintettel a szükséget szenvedőkre. Bár a córdobai egyetemen filozófiai tanári képesítést szerzett, nyelvezete egyszerű volt, a helyi kifejezéseket használta, hogy mindenki jól megértse mondanivalóját. Szentbeszédei meghatották, megtérítették még a legmegrögzöttebb bűnösök szívét is.

Mélyen áthatotta Loyolai Szent Ignác spiritualitása. Krisztus zászlaja alatt Isten Országának hírnöke volt. Evangelizálását a Lelkigyakorlatok stílusa jellemezte: fürdő a lélek, iskola az erények és halál a bűnök számára. Brochero atya életszentsége, a szegények közötti apostolkodása mindenekelőtt azt tanítja, hogy az életszentség minden megkeresztelt feladata.

Paptestvérei figyelmébe a következő három elköteleződést ajánlja: tartsanak ki a szent tanítás szolgálatában, nagylelkűen hirdetve Isten Szavát; soha ne fáradjanak bele az irgalmasságba, az imába, a szertartások bemutatásába, a szentségimádásba és a megbocsátásba; örömmel gyakorolják a papi hivatást. Az örömben virágzik ki a szolgáló szeretet és az életszentség – hangsúlyozta az interjúban a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír