A modern élet pergő ritmusa nem hagy időt arra, hogy megpihenjünk Isten közelében, pedig mindenkinek szüksége van az ő szeretetének megtapasztalására. A belső ima annak megismerési folyamata, hogyan lehet Isten szerető jelenlétében megpihenni és felfrissülni. Ez a lelki zarándoklatról szóló könyv megismerteti velünk a belső ima lényegét. Ezt az imaformát mindenki megkaphatja a Szentlélektől, aki vágyakozik utána. Rajtunk múlik, hogy ezt az ajándékot elfogadjuk-e. Jézus magához hívja az embert: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket”. (Mt 11,28)

A pihenés ideje – minőség és mennyiség

Sokaknak talán az okoz nehézséget, hogy napjuk mely szakában és mennyi időt szenteljenek az imádságra. A szerző a következőt tanácsolja: „Az imaidővel ne stresszeld magad. Tartsd szem előtt, hogy az imaidő egyben a pihenés és a felüdülés ideje is. Az imában a Szentlélek a testet, a szellemet és lelket gyógyító egyensúlyba hozza. Minden munkát és elfoglaltságot hagyj magad mögött. Engedd el magad, légy, aki vagy. Rakd le Isten elé az élet terheivel teli hátizsákodat, és fürödj meg szeretete napsugarában. Az imaidő az az idő, amikor tudatosan begyakorlod Isten jelenlétének érzékelését, és elidőzöl benne. Minden nap minőségi időt szánj az Istennel töltendő randevúdra, ne légy fukar, ami a mennyiséget illeti, ajándékozz neki egy finom darabot, mintha idő-süteményedből adnál. Kezdd 20–30 perccel!”

Hordozható remetelak

Az imádságnak mindig megfelelő helyet kell keresni, ahol nyugalomban lehetünk és csak Istennek szentelhetjük perceinket. Gyakran adódik azonban olyan élethelyzet, amikor nincs alkalmunk a templomban vagy szobánk csendes zugában leülni. Képzeljük el, hogy a szupermarket kasszája előtt kígyózó sorban állunk, s látjuk, hogy még jó néhány percet várakozással kell töltenünk. Ilyenkor a mindig hordozható remetelakunkba bújhatunk vissza. „Isten zseniálisan teremtett. Legbelül, bensődben van hely, ahol ő maga lakik benned. Vonulj vissza szívedbe, és lehetőleg ne hagyd el többé. Ott mindig elidőzhetsz, anélkül, hogy attól kéne tartanod, hogy elidegenedsz az emberek örömeitől, bajaitól.”

A szerző egy-két tippet is ad ahhoz, hogy nyugalom árasszon el bennünket. Szerinte érdemes kikapcsolni a telefonunkat vagy kiírni ajtónkra, hogy ne zavarjanak bennünket. Már imádság előtt érdemes kiírni egy cetlire a ránk váró teendőket, hogy az elvégzendő feladatok közben ne motoszkáljanak a fejünkben.

Példa egy imarituáléra – nyitó ima

Kezdjük az imát nyugodt meghajlással – buzdít a szerző –, majd imádkozzuk: „Istenem, itt vagy. Látsz és szeretsz engem. Köszönöm.” Ezután hívjuk a Szentlelket a következő imával: „Jöjj, Szentlélek, töltsd el a szívem! Gyújtsd fel bennem és minden emberben szereteted tüzét!”

Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, töltsd be gondolataim, hogy csak rád gondoljak. Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, légy az ajkaimon, hogy mindig téged dicsérjelek. Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, költözz a szívembe, hogy mindenkor szeresselek.

A keresztvetés után a következőt imádkozhatjuk: „Uram, óvj meg a bűntől, és ajándékozd neved dicsőítéséhez a szüntelen ima kegyelmét: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

Testtartás és az imaidő lezárása

A szerző azt javasolja, hogy az imára készülő olyan testtartást vegyen fel, amely segít teljesen jelen lennie. Csukjuk be szemünket, érezzük testünket és köszönjük meg Istennek, hogy a jelenlétében lehetünk és örülünk a vele töltött időnek. Az imaidőt rövid hálaadással (hálaadó, kérő, dicsőítő) zárjuk, majd kinyitjuk szemünket és keresztet vetünk.

A könyv több imaformulát is közöl, majd gyakorlati tanácsokkal, konkrét formulákkal, idézetekkel és versekkel kifejti azokat.

1. gyakorlat: Isten jelenlétébe helyezkedni
2. gyakorlat: Tárd Isten elé az életed
3. gyakorlat: Időzés Istennél
4. gyakorlat: Szomjazni Istenre

A könyvben számos elgondolkodtató idézettel, gondolattal találkozik az olvasó. Ezek közül Avilai Szent Teréz gondolatait idézzük elsőként: „Imádkozni nem más, mint elidőzni egy olyan barátunknál, akivel magányunkban szívesen találkozunk, hogy elbeszélgessünk, vagy egyszerűen csak azért, mert biztosak vagyunk benne, hogy szeret minket (...) Egyetlen ember sem olyan nagy, hogy ne lenne rá szüksége, hogy néha gyerekként csüggjön anyja keblén (...) Felszabadító, hogy Jézus közelségében átélhetjük a titkot: milyen érzés egészen kicsinek lenni.”

S hogy kik lehetnek útitársaink a lelki zarándoklatok során? A szerző erre a kérdésre is választ ad. Így ír Ábrahámról: „Ő volt az igazi zarándok, követte Isten szavát, hitte a hihetetlent és minden hívők atyja lett. A Szűzanya szintén nem kételkedett, hanem hitte a hihetetlent: »Történjék velem szavaid szerint.«” A szerző ajánlott olvasmányként, ráhangolódásként a Teremtés könyvének, a Kereszt könyvének és a Könyvek könyvének egyes részleteit kínálja.

„Az ima hazalátogatást jelent Istenhez, találkozást vele, aki téged mindig is szeretett, és aki azt mondta magáról: »Én vagyok«, azaz érted vagyok. Mindig veled volt, veled van, és veled is marad. Ez az Isten az, aki az örökkévalóságtól akart és szeretett téged.” Ide vágnak Avilai Szent Teréz következő gondolatai: „Ne keress engem a végtelen távolban, hisz mindig a közeledben vagyok. Nekem elég vágyakozó hívásod és már meg is találsz. Sehol máshol ne keress, csak Benned.”

Végül pillantsunk bele a lelki nyugalom 10 pontjába, melyet XXIII. János pápa fogalmazott meg:

1. Csak a mával foglalkozom, a napot megélem anélkül, hogy életem nagy problémáit egyszerre akarnám megoldani.
2. Csak a mai napon, a legnagyobb gondot fordítom a másokkal való kapcsolatomra és viselkedésemre. Senkit sem kritizálok. Nem arra törekszem, hogy másokon javítsak, hanem magamra figyelek, hogy jobb legyek.
3. Csak ma boldog leszek a bizonyosságban, hogy a boldogságra teremtettem, nemcsak a túlvilági, hanem az evilági boldogságra is.
4. Csak ma alkalmazkodom a körülményekhez, és nem várom el, hogy a körülmények igazodjanak hozzám.
5. Csak ma tíz percet fordítok egy jó olvasmányra, mert ahogy e testnek is szüksége van jó táplálékra, úgy a jó olvasmány élteti a lelket.
6. Csak ma véghez viszek egy jócselekedetet, és senkinek sem mesélem el.
7. Csak ma tenni fogok valamit, amihez semmi kedvem sincs, még ha gondolataim háborognának is ellene, és ügyelek rá, hogy senki ne vegye észre.
8. Csak ma egy pontos tervet állítok fel. Lehet, hogy nem tartom majd magam hozzá, de azért felállítom, és óvakodom majd beleesni a kapkodás vagy a határozatlanság hibájába.
9. Csak ma szilárdan hiszek abban, hogy Isten jóságos gondoskodása vesz körül, úgy, mintha rajtam kívül senki más nem volna a világon.
10. Csak ma nem fogok félni, hanem örülni mindennek, ami szép és jó, és hinni fogok a jóságban. Rendelkezek 12 órával, hogy jótettekkel töltsem meg, de ha arra gondolnék, hogy egész életemben így kellene élnem, elbátortalanítana.