Száz éve, 1920. január 22-én született a Fokoláre mozgalom alapítója, Chiara Lubich. Január 25-én ennek megünneplésére gyűltek össze a mozgalom tagjai a budapesti Szent Margit Gimnázium dísztermében, majd a Fokoláre püspök barátja, Marton Zsolt váci megyéspüspök miséjén a kápolnában.

A programban bemutatják azt az utat, amelyet Chiara Lubich példáját követve a közösség tagjai bejártak a meghívástól kezdve, amikor felfedezték Isten személyes szeretetét maguk iránt, odáig, hogy megszületett bennünk a vágy, hogy erről a szeretetről tanúságot tegyenek szűkebb és tágabb környezetükben, családjukban és a társadalomban.

A résztvevőket levélben üdvözli Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester, és személyes jelenlétével megtiszteli Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök is.

A program elején egy rövid videóval elevenítik fel Chiara Lubich személyét és egyik legfontosabb lelki örökségét: „Legyetek egy család! Legyetek készek meghalni egymásért!” Chiara írásai gyakran utalnak arra, hogy minden mulandó, ám arra vonatkozó vágyunk és reményeink mégsem alaptalanok, hogy valami maradandó legyen az életünkben. Szeretetünkkel alkothatunk maradandót.

Berndt Mihály önkéntes a Fokoláréval való megismerkedésének történetét mondja el több évtized távlatából. Kiránduláson vett részt a mozgalom tagjaival, akikből általa addig soha nem érzékelt szeretet áradt. Ez az élmény életre szólónak bizonyult számára: megtudta, hogy az evangéliumot életre lehet váltani.

Rippert Ágnes és Veres András Chiara ideáljáról, az egyesült világról beszél: arról, hogy az ő életükben ennek milyen jelei voltak-vannak. Ágnes Loppianóban, a Fokoláre mintavárosában töltött idejére tekint vissza nagy lelkesedéssel, ahol az egymásért végzett munka, az együttlakás és a szeretet magától értetődő kölcsönössége családdá varázsolta a sokfelől érkezett, különböző nyelvű, származású fiatalokat.

Dlabig Ágnes fokolarina hálát ad a lehetőségért, hogy húsz éve napról napra megpróbálhatja életre váltani Jézus szavait, és őt örök jegyeseként szeretni. A kereszten öleljük át őt, de a feltámadott ad értelmet az életünknek, mondja. Chiara lelkisége világszerte elterjedt, és világossá tette, hogy a különböző kultúrák, egyházak és vallások ajándékok lehetnek egymás számára.

Ezután Kőrösi-Szabó Eszter elénekel egy gyönyörű református egyházi éneket, és újabb felolvasás közvetíti az alapító lelkiségét, ezúttal Isten akaratáról, és a szenteknek arról a felismeréséről, hogy nincs két akarat, csak az Istené. Az enyémet az övéhez kell igazítanom.

A Fejérdy házaspár, Mariann és András Rómában ismerkedett meg a mozgalommal. Új életformát, a keresztény élet új szemléletét fedezték fel általa. „Őrülten szerették egymást, ez nagyon megérintett” – meséli Mariann. Aztán arról számolnak be, hogyan keresik együtt, házaspárként és szülőkként az Isten akaratát az életükben.

Nagy-Egri Krisztina és Nagy Máté hét és fél éve házasok. Krisztina már gyermekkorától „fokolárés” volt, és nagy vágy élt benne, hogy Mátét is bevonja ebbe a világba. Azóta rengeteg szép élménnyel gazdagodtak, szervezők és családcsoportok vezetői, jegyesek segítői lettek, sőt gyerekeknek is tartottak már előadást a házasságról, a szexualitásról.

Rippert Sándorné, Rippert Ági anyukájának rövid beszámolója nagyon közvetlen és kedves: egy reggeli misére való eljutásának történetét mondja el, és az aznapra kért kegyelem hatásait veszi számba. Ilyen volt az is – meséli –, hogy a férje, aki aznap vadászni ment, vaddisznót lőtt, ami nagyon ritkán fordul elő. A hallgatóság élénk derültséggel fogadja a szavait. És ez a hangulat jellemző mindvégig. Valóban családias a hangulat.

*

A szünet után Wolf Péter Ave Mariája hangzik el Zemlényi Eszter előadásában, majd Berndt Szilvia óvónő beszél a szeretet-dobókockáról, amely tapasztalatai szerint nemcsak a gyerekekre, hanem a szüleikre is jó hatással van. Ma már vállalkozók számára készített és ökováltozata is létezik a kockának, teszi hozzá.

Aztán egy hat, a Mozgalomhoz tartozó fiatalember által bérelt lakás életét ismerjük meg, amelynek lakói a kölcsönös szeretet szövetsége jegyében vagyonközösségben élnek. A társasházban lakik egy idős hölgy, akit felkaroltak. November óta mindennap elkísérte közülük valaki vásárolni, és közben beszélgetett vele. Tiszteletbeli nagymamájukká fogadták.

A Kovács házaspár, Erzsébet és Október egy csodálatra méltó szomszédi közösség kialakulását és mindennapjait mutatja be, amely egymás közelében építkező családok között alakult ki. Chiara lelkülete hatja át őket: napi szinten segítik egymást gyerekvigyázással, sütivel, szerelővárással, viráglocsolással. Teljesen megbíznak egymásban, adventkor áhítatra gyűltek össze az egyiküknél, és már két utcabált is szerveztek.

*

Újabb videót látunk Chiarának a II. világháború alatti és utáni megrázkódtatásáról és felismeréséről: hogy minden összeomolhat, de Isten mindig biztos alap marad. „Focolare” olaszul azt jelenti: tűzhely, kandalló. A Fokoláre Mozgalom az isteni szeretet melegét akarja sugározni nemzetre és vallásra való tekintet nélkül mindenki számára. Ma már a világ 182 országában van jelen. Jézus a szeretet tüzét hozta a földre, és tüzes lelkekre van szüksége, írja az alapító.

A Prokopp házaspár, Petra és András az új, közösségi sportkultúra kialakítását célul tűző Közös Sport Egyesület létrehozásáról számol be, amely 2019-ben már a tizedik születésnapját ünnepelte. Hankóné Hrágyel Zsuzsanna és Péterfi Eszter hét feleség tapasztalatairól mesél: arról, hogy fokolárés buzgóságuk hogyan nyilvánult meg a helyi általános iskolában és városi szinten, többek között jótékonysági focitornák rendezésében.

A budaörsi Héjj házaspártól, Judittól és Tibortól megtudjuk, hogy alapították meg a Napraforgó Nonprofit Kft.-t, amely nehéz helyzetű embereket: fogyatékkal élőket, fedél nélkül maradtakat, börtönből szabadultakat segít munkához és lakhatáshoz. A Malustyik házaspár, Ibolya és Béla Jánoshalmáról az evangélium életre váltói városukban. Sok-sok segítőjükkel együtt az adás és az elfogadás kultúráját próbálják minél elterjedtebbé tenni utcai szociális szolgálattal, jótékonysági események szervezésével.

A záró részt Chiarának az a gondolata vezeti be, hogy az elhunytak nem vesznek el, csak átalakul az életük. Olyanok, mintha éppen csak elmentek volna valamiért otthonról. A szeretet megmarad. A közösség három elhunyt tagjának emlékét idézik fel. Várföldi Marika önkéntesét, aki fiatalkorától betegeskedett, de ez sem a teljes életben, sem a jótékonykodásban nem tudta megakadályozni. Rokkantnyugdíjasként, egy alapítvánnyal óriási munkát végzett Kárpátalja rászorulói számára. Ivánszky Gábor fokolarino számára minden felebarát ajtó volt a mennyországra, Szekeres Mihály fokolarino pap sokakat vonzott a közösségbe, és mindmáig eleven az emléke.

*

Marton Zsolt már a mise bevezetőjében is arról beszél, milyen sokat köszönhet a Fokoláre Mozgalomnak, amelyet 36 éve ismert meg. Méltatja a mai programot, amely azt mutatta be, hogyan hat a mozgalom karizmája az egész társadalomban. Pál megtérését ünnepeljük, és az ökumenikus imanyolcadot zárjuk: mindkettő nagyon illik ehhez az alkalomhoz.

Pál – folytatja a prédikációban – akár fokolarino is lehetett volna, képzett és vallását komolyan vevő ember volt. Megtérését, pálfordulását az okozta, hogy Jézus személyesen megszólította. A megtérés azonban nem pontszerű esemény, hanem folyamat, és együtt jár személyiségünk formálódásával, amelyben a közösségnek is komoly szerepe van.

A Krisztus-hívők egységének imahete több az udvariasságnál: a testvériességet, az egység keresését, építését is magában foglalja, ami Chiara központi gondolata volt. Isten eucharisztikus közösségé akar bennünket tenni, hogy Krisztus testét alkossuk.

Fotó: Zuggó Zsolt

Kiss Péter/Magyar Kurír