Egyházmegyei szintű egyháztanácsos találkozót tartottak a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében, az erdődhegyi közösségi házban január 24. és 26-a között, melyre idén mintegy hatvanan jöttek el.

A résztvevők között döntő többségében aktív egyháztanácsosok voltak, de a szervező Világiak Irodája a kerek évfordulóra való tekintettel – tíz éve rendeznek ilyen találkozókat – meghívtak olyan személyeket is, akik korábban hosszú éveken át végeztek egyháztanácsosi szolgálatot és voltak tevékeny résztvevői a találkozóknak.

Idén, már a pénteki érkezést követően megkezdték a munkát: az eltelt tíz évre való visszatekintés után összegyűjtötték a kihívásokat, megoldásra váró problémákat. Szombaton reggel Solomayer Sándor, a Szent János apostol és evangélista (Hildegárda) egyházközösség plébánosa és két egyháztanácsosa, Doloczki Márta és Koczinger Tibor osztotta meg gondolatait a plébániai közösségben megélt tapasztalatairól, meggyőződéséről. Solomayer Sándor az alkalmazkodás fontosságáról, a stabilitásról, a hűségről, az egyháztanács tisztelet-alapú kommunikációjáról beszélt. Kiemelte: az egyháztanács tagjai az egyházközség példaképei. „Mindenki tevékeny a plébánián, kiveszi a részét a közösségi élet megszervezéséből, a különböző csoportok vezetéséből. A kapcsolatok által érzem, hogy él, és működik az egyháztanács”- tette hozzá.

Doloczki Márta a kis lépések fontosságát említette: „Az apró lépések az igazán fontosak, a kicsi dolgok, amelyeket nap mint nap, lépésről lépésre tudunk végezni a plébánián. Az egyháztanácsban, a közösségben való részvétel formál, jobbá tesz, erősíti az Istenkapcsolatot.” Koczinger Tibor természetes közegként látja: „Az egyháztanács kifejezés sokak számára intézményes hangzású, de valójában olyan, mint egy család. Ez egy természetes közeg, amely a mindennapokról szól. A feladatokat nem kell keresni, ezek jönnek, mindenki megtalálja a maga helyét. Össze tudom egyeztetni a hitemet a feladataimmal, de ez is figyelem kérdése.”

A kihívások kapcsán Solomayer atya az isteni hívásra irányította a figyelmet: „A megszokottból kimenni az ismeretlenbe, valami újra vállalkozni. Isten kihív a mélyre, hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor csak rá támaszkodhatunk. A part olyan messze van, hogy hiába is kiáltanánk, nem hallaná meg senki. Az isteni kihívás az a pontja az életünknek, ahol teljesen egyedül maradunk Vele. Minden hívő életében eljön az a pillanat, amikor senki másra nem támaszkodhat, csak Rá, hogy teljes szívéből azt tegye, amire Ő meghív. Szembemenni mindenféle kerettel, és megtenni egyedül azt. A mélyben tapasztaljuk meg igazán, hogy kicsoda Isten. Amíg ezt a magányt nem éli át valaki Istennel, addig nagyon nehezen tud másokat lelkileg megmozgatni, előre vinni. Ez az önátadás, amikor eljutunk arra a pontra, ahol csak én vagyok, és a Teremtőm. Amikor csak az Ő szavára cselekszünk. Semmilyen biztonság nincs a kihívásban, de valójában ezért kihívás!”

Boldog II. János Pál pápa gondolatai alapján fogalmazta meg a plébánia jellegét: „Minden plébánia legyen az imádságnak és a közösségnek az iskolája. Tanítsuk meg a gyerekeket imádkozni, haladjunk előre egyre mélyebben az imában. Olyan közösségekké kell válnunk, ahol Isten- és a belé vetett hit van a középpontban, a közösségi szellemet az Ő akarata szerint alakítjuk. Úgy viszonyuljunk egymáshoz, ahogyan Jézus viszonyult. Úgy legyünk jelen, hogy Ő is jelen legyen velünk.”

Az egyháztanácsosok ezután csoportban beszélgettek a plébánián megélt élményeikről. Beszélgetéseik során felmerült a plébánossal való szoros kapcsolat fontossága, a jó értelemben vett egymásra hatás, a gyerekek, fiatalok megtartása, nevelése a templomban. Többen emlékeztek az egyháztanácsosi szerep hivatás alapjára, a jó példa vállalására, hordozására, az egyháztanács szeretetközösség jellegére.
Szombaton került sor arra a szentmisére is, amelyet Schönberger Jenő püspök mutatott be több jelenlevő paptestvérével. Szentbeszédében emlékezett a kerek évfordulóra, melynek kapcsán elmondta: „Folyamatosan kell azt a munkát végezni, amivel Isten megbízott. Az egyháztanács garancia a folytonosságra, hisz a felmerülő feladatokban a mindenkori pap mellett állnak.” A püspök ugyanakkor kérte őket, használják az egyházmegye pasztorális irodái által összeállított segédanyagot, szervezzenek hitmélyítő találkozókat és vegyenek részt rajtuk: „A keresztény életet mindennap újra kell kezdeni, a segédanyag pedig erre az életre nevel. Engedjék, hogy Isten vezesse önöket a tizennyolc kidolgozott téma által is, és merjenek bizalmat szavazni ennek az útnak.”

A találkozó utolsó napján, vasárnap, a résztvevők a még pénteken összegyűjtött kihívásokról és nehézségekről beszéltek, majd már most szóba került a jövő évi találkozó szervezése.

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye/Magyar Kurír