Az est keretében Feledy Balázs esztéta tartott előadást, valamint Gáborjáni Szabó Péter építész (Szabó Lőrinc rokona, Gáborjáni Szabó Kálmán festőművész fia) beszélgetett Héjjas Pál történésszel egykori tóparti emlékeiről, tihanyi művészeti és közösségi élményeiről. 

Sajátos mikrotársadalom alakult ki a múlt század elejétől Tihanyban a Kopasz-hegy, Sajkod, Gödrös és a falu más földrajzi pontjain, ahol művészek, írók, értelmiségiek bensőséges, családias közösségben, szellemi társakként éltek és alkottak, hangzott el az esten. Valami ide vonzotta őket, a genius loci, valamiféle szakrális vonzás az apátság környezetében. I. András király is azért jött ide Anasztázia királynéval, hogy itt apátságot építsen, s majd ide temetkezzen, mert megérezhette ezt a vonzást. Ez vezette ide a művészeket is, mert itt a Balaton vízélménye; a fény és a víz, a víz és az ég találkozásának csodája megragadta őket.

Feledy Balázs a Balatonról, mint a képzőművészet kedvelt témájáról, a vízélmény megragadottjairól, jeles alkotóiról adott egy összefoglaló képet a XIX. századtól. Ligeti Antaltól, Brodszky Sándortól, Telepy Károlytól, a klasszicista ábrázolás mestereitől, Barabás Miklóson, Nagy Istvánon át Csók Istvánig, Egry Józsefig, akinek képei mintha nem is ábrázolások volnának, hanem filozófiai gondolatok, vallomások e szakrális élményről, mutatott rá. Kiemelte, hogy Egry spirituális festészetének máig egyetlen méltó folytatója volt a nemrég elhunyt Udvardi Erzsébet. Ugyancsak a Balaton-festészet nagy fároszai között emlegette Bernáth Aurélt (Udvardi Erzsébet tanárát), aki a szellem embere volt, szépirodalmi értékű írásai is erről tanúskodnak. Külön kiemelte Tihany körzetében Borsos Miklós, Somogyi József, valamint Veszely Jelena munkásságát, rámutatva: a művésznő kilencedik évtizedén túl ma is rendkívüli vitalitással alkot. A hosszú sorból természetesen nem maradhattak ki a közelmúlt és a jelen kiváló alkotói, Halápy János, Gerzson Pál, Varga Imre, Somogyi Győző, Raffay Béla és Somogyi József, akinek nevével a tihanyi levendulásban egyetemi művészeti telep is létrejött.

Megemlítette az előadó a szigligeti alkotóház közösségteremtő, művészeket/művészeteket összefogó jelentőségét. Majd az irodalmi-művészeti beszélgetés bevezetéseképpen kiemelte, hogy a félsziget művésztársadalmában rendkívül fontos helyet foglalt el Szabó Lőrinc és népes családja, rokonsága, akik Illyés Gyuláékkal igen rendszeres, baráti, lelki-közösségi kapcsolatot ápoltak a Kopasz-hegyen. Gáborjáni Szabó Péter gyermekkorában sűrűn találkozhatott a nagybátyjához és Illyésékhez érkező művészbarátokkal: Veres Péterrel, Szabó Pállal, Bernáth Auréllal, Déry Tiborral, Keresztury Dezsővel, Kodolányi Jánossal. S megfordult itt Farkas Ferenc zeneszerző, Ferencsik János karnagy és Mészáros Ági színművésznő leányával, Voith Ágival, sőt Püski Sándor is egy-két alkalommal. Olyannyira szoros kapcsolat fűzte össze nagybátyját Illyéssel – mesélte –, hogy például A huszonhatodik év című verseskötetének érlelődésekor Illyés is néha bele-beleírt Szabó Lőrinc verseibe, annyira közvetlen volt közöttük a művészi-emberi kontaktus. Szabó Lőrinc fia, Lóci Gáborjáni Szabó Péterrel együtt gyermekeskedett nyaranta Tihanyban. Anekdoták is felidéződtek ebből az időből, többek között az a történet is, mikor Illyés vendégeként a francia költő Paul Éluard Tihanyba látogatott. Ekkor Szabó Lőrinc juhásznak öltözve egy könyvet olvasgatott a parton, s az ott sétálgató költővendég elképedéssel konstatálta, hogy francia kérdésére a juhász franciául válaszolt, s elmondta hogy Vergiliust olvas, eredetiben…

A szellemi emlékidézés folytatást kíván, fogalmazódott meg az esten, hiszen az egyes művészközösségeket mind-mind más és más szellemi-lelki összetartozás hozta létre, fogta össze az apátság és a Balaton, a teremtett világ vonzáskörzetében.

Toldi Éva/Magyar Kurír