A számos találkozás közül, amelyeknek életed folyamán nap, mint nap részese vagy, a legfontosabb a saját magaddal való találkozás. Ugyanakkor a legnehezebb is.

Időt kell szakítanod és késznek is kell mutatkoznod arra, hogy egyedül maradj néha önmagaddal. Nem mindenki képes erre.

Bátorságra van szükséged, hogy meghallgasd azt, ami ilyenkor lelked legmélyéről a felszínre akar törni.

Engedd, hogy felszínre törjön! Ezek benned a legőszintébb érzelmek. Ne tedd mérlegre őket. Ne értékeld őket. Ne vágj a szavukba. Hadd beszéljenek. Hadd mondják el, amit el szeretnének mondani. Ellenkező esetben megijednek és elnémulnak.

Ezek a belső szavak és érzelmek azok, amelyek elárulják neked gyengéidet. Megmondják, mit mondtál helytelenül, és mikor nem egyeztek elveiddel tetteid. Ne némítsd el ezeket a szavakat! Engedj szabad folyást nekik. Ezek a legőszintébb és legszelídebben korholó szavak, amelyeket valaha is hallhatsz...

De ugyanezek a szavak azok, amelyek erős oldalaidra, pozitív tulajdonságaidra, régi szóval erényeidre mutatnak rá. Dicsérnek, nógatnak, előre sarkallnak, bátorságot öntenek beléd. Ezeknek a szavaknak szárnyuk van, amelyek hosszú ideig hordoznak Téged. Hallgasd meg őket!

Végül ezek a belső szavak és érzelmek azok, amelyeken keresztül belső, rejtett tartalékaid kiapadhatatlan forrásához juthatsz. Lelked legmélyén ugyanis óriási energia szunnyad.

Azt mondják a tudósok, hogy a Szahara alatt egy hatalmas nagy tenger van. Ha sikerülne ehhez a nagy tengerhez lefúrni, akkor a víz a felszínre törhetne, és a nagy sivatag homokját megtermékenyítené.

Ez a kép jellemző ránk, emberekre is. Nagyon sokan lényünk felszínén élünk. Életünk ezért előbb-utóbb elszikesedik. Pedig lelkünk mélyén hatalmas mennyiségű életadó víz van. Az önmagunkkal való találkozás által képesek lennénk lelkünk, lényünk legmélyére leszállni és ezt az életadó vízet a felszínre hozni.

Azok az emberek, akik naponta pár nyugodt percet töltenek magukkal, hogy a bennük rejtőző szavakra figyeljenek, azoknak sikerül lelkük legmélyére lehatolni. Azok lényük belsejéből élnek. Azok mindig megtisztulnak. Róluk minden lényegtelen, igaztalan, talmi, minden maszk és sablonszerű lehull.

Ne félj hát pillanatról pillanatra magadra maradni.

Ha így teszel, újra meg újra felfedezed önmagad.

És közösen járod életed útját Istennel.

Minden nap.

És az nem kevés!

Ilyen értelemben kíván minden Hívének és Olvasójának szép, tartalmas találkozásokban gazdag nyarat!

Imre atya