„Szeretlek, szép Szűz Mária...” 

Két nagy misztérium, két isteni ajándék különösen is lenyűgöz és vonz: a megtestesülés és az Eucharisztia. Az előbbi révén aztán különösen is ráirányult a figyelmem Máriára.
Csodálatos híd és kapocs az Ó - és az Újszövetség között Mária, aki az Ószövetség leánya volt és az Újszövetség anyja lett.
A Szűzanyáról szóló elmélkedésünk mottójául az ismert éneknek első szavait választottam, ami egyúttal vallomás is: „Szeretlek, szép Szűz Mária”! Bizonyára így vagyunk ezzel mindnyájan. Hiszen szívből szeretjük mennyei Atyánkat, szeretjük az értünk emberré lett, s önmaga feláldozásával a világot megváltó egyszülött Fiát, és szeretjük a Neki legkedvesebbet és legremekebb alkotását. De a dolog nem ilyen egyszerű!

I. Mária is „botránykő”?

„A 'profán vallásosság' – bármilyen ellentmondásos – mégis létezik. De félve retteg a nagy istenélményektől. Ugyanis nemcsak megelégszik egy langyos, testi-lelki jó közérzettel, hanem fél is a mindent felkavaró nagy találkozástól az igazi Istennel. Mert ez ítéletet jelent. Utána már nem élhet a kedve szerint magának.”¹  (Vö. a gyakori áldozás elleni érv – falusi körben hivatkoztak rá – : „Nem bableves az, hogy mindennap együk!”) Baj van ott, ahol csak a „ritkaság” adja az élményt. Ott ugyanis nem igazi a kapcsolat, és nem is akarják, hogy igazi legyen.
Mária személye és mindaz, ami Vele, Általa és készséges közreműködése által történt, csodák, felséges isteni cselekedetek sorozata. A katolikus és az orthodox egyház már jócskán belemélyedt ezekbe a misztériumokba, – a protestánsok jelentős része ellenben még mindig idegenkedve, sőt olykor szinte ellenségesen szemléli. Sokszor gondolok sajnálkozva és részvéttel azokra a keresztényekre, akik a Mária-tisztelet elvi ellenzése és gyakorlati mellőzése miatt sok kegyelmi ajándéktól esnek el. Mik ezek a kegyelmi ajándékok? A Máriában és Mária által megvalósult és felismerhetővé vált isteni misztériumok ámuló és boldog szemlélése, a személyes kapcsolat öröme, a nőiesség és anyaság megbecsülése, a vonzó példa, a bizalom kialakulása és fejlődése, az anyai gondoskodás, stb. De kérdés az is, hogy vajon mi mennyire értékeljük és éljük ezeket a lehetőségeket?
Az Istenemberrel együtt – érthető módon – Mária is a „botlás köve”. Izaiás próféta a Seregek Uráról mondja: „Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak.” (Iz 8,14) Erre figyelmeztet Szent Péter is első levelében (2,7). Mária Isten „szentélye” lett kilenc hónapon át, s ezért kell osztoznia „a botlás köve és a botránkozás sziklája” sorsában. De ahogy ez a sokak által művelt botránkozás nem tart vissza minket az Istenember csodálatától, vagy a keresztáldozat hálás megvallásától, úgy nem tart vissza a Mária iránti szeretettől és tisztelettől sem.

II. Mária: Jel

Az Újszövetség a végidő két jelét ismeri: az egyik az Emberfiáé, a kereszt, amely a vég előfutára (Mt 24,30), a másik a „Napba öltözött Asszony” a Jelenések könyvében (12,1-6). Míg a földre tőle „kél” az „igazságosság Napja, Krisztus”, addig a végben ő öltözik az igazságosság Napjába, és benne jelenik meg.² 
Jézus születésénél nemcsak a gyermek, hanem a gyermek Anyjával együtt jel a pásztoroknak. Ez az angyal által akkor a pásztoroknak adott jel érvényes marad a későbbi pásztoroknak is. Ugyanúgy jel volt kezdetben, mint jel a végben, a Jelenések könyvének égi látomásában.³ 
Ahogy osztozik Fiának – nem mint a Szentháromság második Személyének – fenségcímeiben, s ezért nevezzük Úrnőnek, Királynőnek, Istenszülőnek, – ugyanúgy osztozik a szolgaalak megaláztatásaiban és szenvedéseiben is. Az Úr szenvedő szolgája mellett a kereszt alatt ott áll az Úr szolgálóleánya. (Lk 1,38) Rangja az üdvrendben betöltött szerepén alapul...
A boldogságos Szűz csakis a kis Jézusnak élt a betlehemi csendes rejtettségben, imádta, szolgálta szent Fiát, s valamint hajdan Mózes a Sinai hegyen az Úrral negyven nap és negyven éjjel társalkodott, nem akart Tőle elszakadni, hallgatta szavait s kérte, mutassa meg neki arcát, – úgy a szent Szűz negyven napig szent magányban, elvonultan csakis Jézusával él...
„Mialatt a többi asszonyokról meg volt írva, hogy negyven napig semmihez, ami szent, ne érjenek: a boldogságos Szűz Mária e negyven nap alatt első anyai örömét élvezte, s a szentek szentjét, az Úr Jézust átkarolva tartotta.” (Prohászka O.)
Mária teste: szentély!
Az ő szolgálata a megváltásban nem „béranyaság” volt!
Mária „szentté-avatásának” első kihirdetője Gábor arkangyal volt, amikor azt mondta: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled. Áldottabb vagy te minden asszonynál...” (Lk 1,28) Ezt az Úr megerősítette és hitelesítette nemcsak egész földi életével, amikor mindvégig tisztelte és szerette édesanyját, hanem amikor haldokolva Máriára bízta szeretett tanítványát – és vele egész Egyházát.

III. „Boldogságos...” – méltó és találó megnevezése Máriának!

„A nagy jubileumi zarándoklat emlékeztet minket a keresztény élet alapvető hármas dimenziójára: Krisztusban találkozunk az Atyával és a Szentlélekkel” – mondta II. János Pál 2001. I. 6.-án, a jubileumi év ünnepélyes bezárásakor. Ez különleges módon válik valóra Mária életében.
„Mindnyájunknak kívánsága, mindnyájunknak öröme vagy Isten Igéje, a Szűz Fia...”⁴  Miért? Mert Ő jó: tökéletes, azaz hiánytalan, harmonikus és szilárd. „Senki sem jó, csak egyedül az Isten.” (Mk 10,18) Tehát igazából csak egy boldog lény van: Isten. Amikor Szent Pál „a boldog Istenről” beszél (1Tim 1,11), akkor nagyon találó jelzőt használ. Sőt, mintha szükségtelen szóismétlés is lenne, hiszen Isten maga a Boldogság.
Különösen, mert az egy Istenben három Személy van. – „Az öröm: válasz a szívünket megérintő szeretetre”⁵  Számunkra teljességgel elképzelhetetlen, hogy az örömnek milyen végtelen extázisa izzik és áramlik a Szentháromság személyei között. Nagy Szent Bazil megsejtett valamit ebből és ezért így imádkozott: „Örök Isten, … jóságnak tengere és emberszeretetnek felfoghatatlan mélysége, Uram, ki az igazság szellemi napja vagy, ragyogj fel a mi szívünkben, töltsd be lelkünket vidámságoddal...”⁶  Húsvét ünneplésének kimagasló remeke, az éjszaka énekelt kánon „az örökké tartó vigasság”-nak nevezi a feltámadt Krisztust.
Jézus boldogságának bizonyításánál nem kell hosszan időznünk, hiszen ez természetszerűleg következik a keresztény istenfogalomnak és Jézus istenségének az igazságából. Ez az Isten örömébe vetett kétségtelen hit sugárzik ki temetési énekeinkből, amelyekkel búcsúztatjuk halottainkat: „Boldog az út, melyen mégy lélek...” és „Boldog az, kit kiválasztasz, és magadhoz fogadsz Uram...” De ez van benne az esküvőn szereplő zsoltárban is, melyet az oltár elé vonuló jegyespár felett énekelnek: „Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő utain járnak...”
Szűz Máriát, „a keresztények segítségét így ünnepeljük a nagyböjt 5. szombatján:
„Üdvözlégy, ki által öröm derült fel reánk, Üdvözlégy, mert általad a földiek együtt vígadnak az égiekkel. Üdvözlégy, minden nemzedék öröme. Üdvözlégy, szent örömök szolgálója. Üdvözlégy, isteni jóság ajándékozója. Üdvözlégy, titkos öröm élete.”
Gyakran zavarba hoz az Egyház merészsége, amikor ilyen nagy dolgokat állít emberről, legyen bár az akár az Istenszülő is. Mit mondjunk akkor Jézusról? Ha jónak, szépnek tartjuk az embert, vagy más teremtményt, akkor milyen jó és szép maga Isten. Ha Mária „minden nemzedék öröme” akkor hol az emberi szó, amely kifejezheti Jézust? – Nem, Mária csak szolgálója a „Szent Örömök”-nek, – milyen igaz és szép megnevezése ez Jézusnak! – és csak ajándékozója az isteni Jóságnak, de azt hiszem, „a titkos öröm Élete” az már maga a Szentháromság, amely most íme megnyilatkozott és a mienk lett Jézus Krisztusban.

IV. Mária: ajándék.

A szó legteljesebb értelmében az! Mi jellemző az ajándékra? Az, hogy érték és értékhordozó. Az, hogy kapcsolatról tanúskodik és építi, erősíti ezt a kapcsolatot. Nemcsak Ő „boldog”, hanem eszköze és segítője a mi boldogságunknak is. Hogy „boldoguljunk” és „megboldoguljunk”!
    a/ Kinek az ajándéka Mária? Isten ajándéka nekünk, vagy az emberiség ajándéka Istennek? Mindkettő! Az érettünk született Istenembert megbecsülő, hálás emberiség nevében szól a vecsernyei ének: „Mit hozzunk neked, Krisztus Istenünk, amiért megjelentél a földön – mint ember – érettünk? Mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked: az angyalok éneket, az ég csillagot, a bölcsek ajándékokat, a pásztorok csodálatot, a föld istállót, a puszta jászlat, mi pedig emberek Szűz Anyát.”
Kedvesen mondja az „Itt vagyok Uram” c. népszerű lelkiolvasmány, mintegy Istent megszólaltatva: „Tudom, mit jelent az, ha angyalok serege kísér mindenüvé, – de higgyétek el nekem: nem ér föl egy édesanya ölelő karjaival.”⁷  – Ez utalás arra, hogy mennyire szereti Isten a Szent Szüzet. „Jertek, magasztaljuk az Üdvözítő Anyját...” – mondja az ének. Milyen különös, hogy Istennek anyja van, s milyen szép, hogy mi adhattuk ezt az anyát! Annyiban lehet a mi ajándékunk Mária, amennyiben a magunkénak érezzük, tartjuk Őt. Egészen ember és csak ember, tehát közülünk való, de ugyanakkor egyedülállóan kimagasló közülünk. Isten különleges kegyelme és az ő nagyszerű együttműködése ezzel a kegyelemmel kiváltságos helyre juttatta Őt az egész emberiség életében és történetében. Mennyire fogadjuk el, értjük meg és követjük Őt?
Vajon Mária az én ajándékom is? Az ő anyai gondoskodása, gyöngédsége a kicsiny Emberfia körül engem is képvisel? Én is azt tenném, amit Ő tett, és ahogy Ő tette, ha módom lenne rá? Vannak-e, működnek-e bennem azok a tulajdonságok, amelyek Mária szolgálatát jellemzik?
    b/ Csodáljuk Isten ajándékát Máriában! Adjunk hálát Máriáért, s mindazért, ami benne, általa és vele történt! Mélyedjünk el abban az isteni misztériumban, amit Mária jelez és ajándékoz nekünk!
 „Az Előfutár anyjának, a Szentlélektől megáldott Erzsébetnek fölkiáltása: Jézus Krisztus evangéliumának első meghirdetése emberi ajkakon, amely nem szűnik meg visszhangozni a századok folyamán.”⁸ 
Népiesen egyszerű, szinte nyers, s ugyanakkor gyermeki fogalmazás és őszinte vallomás a zsolozsma egyik imája: „Áldunk Téged, összes nemzedékek, Istenszülő Szűz, mert a befogadhatatlan Krisztus Isten tebenned kegyeskedett elhelyezkedni. Boldogok vagyunk mi is, hogy Te vagy szószólónk, mert Te éjjel-nappal esedezel érettünk.”⁹
Sokaknak „nincs fogalmuk Isten ajándékáról, – s ezért igényük sincs rá.” (Szent-Gály K.)

V. Mindannyiunk édesanyja

„Mária nemcsak az Emberfiának 'dajkáló anyja', hanem a Messiásnak és Megváltónak másokat messze felülmúló társa is.”¹⁰ 
    a/ Az angyal által köszöntött Szűz az apostoli Egyház által tisztelt Anya, akivel az Úr volt, és aki maga is az Úrral volt.¹¹ 
„Ő nemcsak passzívan az a 'hely', ahol Isten Fia emberré lett, hanem mintegy Isten szavára feltárult kapu, aki készségesen engedi Őt bevonulni. Éppen ez a készség teszi Őt igazán Urunk anyjává... Mária az Egyházban az Isten iránti bizalomteljes odaadás sugárzó példaképe.”¹² 
„A 'szép szeretet' története az angyali üdvözlettel kezdődött, azokkal a csodálatos szavakkal, melyekkel az Angyal fordult Máriához, aki arra hívatott, hogy Isten Fiának anyja legyen... Mária, mint Szűz-Anya lesz a 'szép szeretet anyja'... A 'szép szeretet' története – bizonyos értelemben – az ember üdvösségének története.”¹³ 
„Előképben könyvnek látott téged a próféta, Szent Szűz, s ebbe az Atya saját kezével írta be az Igét. Esedezzél hozzá, hogy írjon be minket, buzgó magasztalóidat, az élet könyvébe.”¹⁴  Milyen különös – és példaértékű! – hogy a pápának nincs olyan írása, amelyből Mária kimaradna.
„A megváltott emberiség édesanyja Mária, mivel ő Krisztusnak, a Megváltónak édesanyja. Az anyánál jobban senki sem képes segíteni a családtagok közötti kölcsönös megértést és meghitt összetartást. Európa pedig a közös vallási felmenők által egybekötött népek családja. Máriához fordulok tehát imádságomban, hogy az anyai jóakarat szemével tekintsen Európára, erre a számtalan, Neki ajánlott búcsújáróhelyekből összeálló földrészre.”¹⁵ Európa sajátos meghatározása!
„Legszentebb Mária, legelső gyümölcse a megváltott emberiségnek, segítsd Európát, hogy méltó legyen történelmi feladataihoz, és támogasd őt, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal, amelyeket a jövő tartogat számára.”¹⁶ 
    b/ Máriának – úgy is, mint édesanyának, s úgy is, mint aki a „Megváltónak nemes társa”, magától értetődő és lényeges kiváltsága, hogy közbenjáró. Nem 'béranya', hanem tudatos és a leghűségesebb tanítvány, Krisztus-követő és munkatárs a világ megváltásában. Ezért bízunk az ő oltalmában és imájában. Joggal kérjük tehát: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk most és halálunk óráján.” Sokak szemében ez is szálka, mert feleslegesnek, sőt botrányosnak találják a szentek, s köztük különösen is Mária közbenjárásának, imájának kérését. Pedig ez egyértelműen következik a szeretet logikájából és az Egyház gyermekeinek, Krisztus Titokzatos Teste tagjainak összetartozásából.
„Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,24-27)
A „kegyelemmel teljes” Mária, a „Megváltó nemes társa” és legkiválóbb tanítványa ne törődne a Krisztus-Test tagjaival? Hiszen már az Ószövetségben is élnek az igazak a közbenjárás lehetőségével.
„Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hiszen vétkeztünk Urunk, a mi Istenünk ellen, s az Úr neheztelése és haragja mind a mai napig nem fordult el tőlünk.” (Bár 1,13) – kérték honfitársaikat a Babilonba hurcolt király és társai.
Az igaz Makkabeus Júdásról írja a Biblia: „Ha nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.” (2Mak 12,44) „Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta.” (1Sám 7,9) „Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, könyörgött az Úrhoz...” (2Sám 24,17)
Aztán pedig maga Krisztus tette feladatunkká az egymásért való imádságot, könyörgést és közbenjárást: „Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt 5,44) „Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” (Lk 6,28) És Szent Pál is, meg a többi apostolok nagy szükségét érzik az értük és egymásért mondott imádságoknak: „Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez.” (Róm 15,30) „Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.” (Jak 5,16) Pál nemcsak kéri, hanem gyakorolja is ezt: „…imádságomban éjjel-nappal mindig megemlékezem rólad.” (2Tim 1,3)
Mit mondhatunk ezek után? Amit Krisztus mondott: „Áldalak téged Atyám..., mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkozattad a kicsinyeknek.” (Mt 11,25) A Szentatya hasonlóképpen: „Áldalak téged Atyám összes kicsinyeidért a Szűzanyától, a te alázatos szolgálóleányodtól kezdve egészen a kis pásztorokig: Ferencig és Jácintáig.”¹⁷

VI. Mária teste: szentély!

„Ha csak a dolgok felszínét néznénk, azt kellene mondanunk, hogy Éva adott eredetet az emberiségnek. Pedig kétségtelen: Mária adott életet a világnak azáltal, hogy Életet szült – és ezzel vált az élet Anyjává. Ebben rejlik – titokzatos módon – az ő anyasága. – Évát úgy tekintjük, mint a halál okát, aki által a halál a világba lépett. Mária az életet hozta, – azt, aki által az élet megújul.” (Szt. Epifániosz)
Mária csak egy van, hiszen Krisztus (Istenember, világ-megváltó) is csak egy van. Mégis az élet megújul minden újszülöttel. Minden szülés küzdelem az elmúlás ellen. Ez a mulandóság elleni küzdelem a dicsőséges, általános feltámadás előképe, annak emberi tükre, az élet szeretetének ragyogó bizonyítéka. A gyermekszülés: életadás, együttműködés a teremtővel, az Örök Élet szerzőjével.
Mária kiválóságát nagyon szépen mutatja az, hogy amíg „övéi nem fogadták be” a „tulajdonába jövőt”, – addig Mária igenis befogadta, nemcsak házába, hanem méhébe és szívébe, az első szóra! – Micsoda ajándék és lehetőség az egész emberiségnek, hogy Ő azonnal igent mondott és befogadta a „tulajdonába jövő” közénk Érkezőt!
 „Magasztalja lelkem az Urat, és örvendez lelkem az én Üdvözítő Istenemben”! (Lk 1,46-47) „Üdvözlégy, ki szülésed által a földieket a mennyeiekkel összekötötted.”¹⁸ 
„Üdvözlégy magasság, melyet emberi gondolat föl nem ér; üdvözlégy mélység, melyet angyali szemek sem láthatnak be.”¹⁹
„A nyelv képtelen, hogy Téged eléggé dicsérjen, s az emberi elme gyarló, hogy Téged méltóan magasztaljon ó Istenszülő, – de jóságos lévén, fogadd el a mi jó szándékunkat...”²⁰
Az angyal szavával és az angyal örömével és tiszteletével mondjuk mi is: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse…”
„Szűz Máriácska zöld hegyen siet / a völgy ölén ezüstös köd szitál, / minden fehér, és minden messze-messze, / Szűz Máriácska más világban jár. // Sötét szemével álmodozva néz, / arcára édes, könnyű pír suhan, / amíg – remegve angyalos csodákon – / halkan susogja: Istenem – fiam –” (Szent-Gály K.: Sarlós Boldogasszony)

1. P. Gábor Mózes teológus, Görög gondolatok 2000. XII.
2. Vanyó L. Az Egyházatyák beszédei III. IV.
3. Vanyó L. Az Egyházatyák beszédei III. VII.
4. Énekeskönyv, 142,
5. Kiss László, Teológia, 1975, 212.
6. Énekeskönyv 176.
7. M. Qoist: Itt vagyok Uram. 19.
8. Thorday Attila, Jeromos Füzetek 42. 11.
9. Hétköznap éjf. zsolozsma, 65. old.
10. II. János-Pál: RM. 39. P.
11. Vanyó L. Az Egyházatyák beszédei III. I.
12. Testvéreink a szentek, II. 18.
13. II. János-Pál: Levél a Családokhoz, 59, 60.
14. Szept. 6, kánon VI. DM.
15. II. János-Pál, 1986. IX. 7.
16. U. o.
17. II. János-Pál beszéde a két gyermek boldoggá-avatásakor. Fatima, 2000. V. 13.
18. Aug. 15. Utr. dics. szt. "Dicsérjétek az Urat!" Görög szert. Kat. énekeskönyv, 821. old.
19. "Dicsérjétek az Úr nevét!" Papi zsolozsmáskönyv, 726. old.
20. Vízkereszti kánon IX. óda, Énekeskönyv 48.

Oláh Miklós (1931) görög katolikus lelkész. 1954-ben szentelték pappá. Szolgálatát nagyvárosokban és falvakban egyaránt végezte. 14 éven keresztül a Papnevelő Intézet spirituálisa, 6 éven keresztül a szeminárium rektora volt Nyíregyházán. Jelenleg Hajdúszoboszlón él.