Süllei M. Ilona nővért sokan ismerték, ugyanis 1957-től egészen a rendszerváltozásig az esztergomi ferences gimnázium kollégiumának mosodájában és konyháján dolgozott. Minden tanévben több száz diáknak a ruhatárát gondozta, ami nagy figyelmet és fegyelmet követelt tőle, munkatársaitól és a tanulóktól egyaránt, hogy ne legyen keveredés. A diákokkal szigorú volt, mégis mindenki szerette.

A szegénygondozó nővérek anyaházának otthont adó Nógrád megyei Ludányban született 1929. szeptember 7-én, vagyis Kisboldogasszony ünnepének vigíliáján. Itt ismerte meg a nővérek áldozatos és szép életét, és amikor lehetősége volt rá, be is lépett közéjük. 1948. május 1-jén öltötte magára Szent Ferenc ruháját. Noviciátusi idejét töltötte, mikor édesanyja elhunyt. Ekkor nagy dilemma elé került: menjen haza a családjához, és segítse őket, vagy tartson ki választott hivatása mellett, ami számára az életet és a boldogságot jelentette? Ekkor édesapja azt mondta neki, hogy lányom, nem akarom elvenni a te boldogságodat. És Ilona nővér maradt a rendben. 1949. október 4-én fogadalmat tett. Először Ludányban, a szeretetházban dolgozott, majd Pesterzsébeten szolgálta a szegényeket, betegeket. Nem sokáig élvezhette a szerzetesi életet, mert a kolostorukat 1950-ben elvették, és a rendet feloszlatták.

A rendszerváltást követően a szegénygondozó szerzetesek is rendezhették soraikat. Az idős nővérek között Ilona nővér volt az egyik legfiatalabb, így 1991-től tagja lett a Siófokon megtelepedő közösségnek. Az önkormányzattal és a helyi plébániával együttműködve, a rendi karizma, vagyis az úgynevezett Egri Norma útmutatásait követve hozzákezdtek a Balaton-parti város szegénygondozásához; e tevékenység ma is része a rend missziójának.

Ilona nővér Siófok után Szentendrén, az egyházközség népkonyháján folytatta küldetését. Erősödő betegsége miatt azonban innen már a ferencesek esztergomi idősek otthonába került, ahol imádságával szolgálta tovább az Urat.
„Szolgálni születtem” – ez volt a jelmondata, és ehhez egész életében hű maradt. Utolsó hónapjaiban azonban türelemmel viselt szenvedések közepette megtapasztalhatta, hogy immár ő is szolgálatra szorul, melynek elfogadásához bizony alázat kell. Rendtársai és az őt ismerő egykori ferences diákok és tanárok szerint Ilona nővért mindig segítőkészség, imádságos lelkület jellemezte. Utolsó újára szeptember 5-én kísérik rendtársai és tisztelői Esztergomban.

Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír