JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Senki nem tudta, hogy a férfimikor érkezett a városba. Úgy tünt, mintha mindig ott lett volna a belváros járdáinak a szélén, a zsúfolt utcákon, a kirakatok mellett, az elegáns üzletek sarkán, a szerelmesek kedvenc találkahelyein.

Az aszfaltra térdelve, színes krétákkal angyalokat, gyönyörű,napos tájakat rajzol, boldog gyermekeket, mvirágzó növényeket, szabadságról szóló álmokat.

Ahogy teltmúlt az idő, a város lakói megszokták a férfit. Volt, aki odadobott neki egy pénzdarabot a rjazokra. Néha valaki megállt és beszélgetett vele.

Elmondtákneki aggodalmaikat, reményeiket, beszéltekneki a gyerekeikről, a legkisebbről, aki mindig a nagy ágyban akar aludni, a legnagyobbról, aki nem tudja, hogy hová felvételizzen, mert nehéz előre látni a jövőt.

A férfi hallgatta a történeteket. Hallgatott, és keveset beszélt.
Egy nap elkezdte összepakolni a dolgait, hogy elhagyja a várost.

Sokan köréje gyűltek, és nézték. Nézték, és vártak.

- Hagyj itt nekünk valamit! Hogy emlékezzünk...

A férfi kinyitotta üres tenyerét: mit tudna ajándékozni?
De az emberek ott áltak körülötte, és vártak.

Akkor a férfi elővette a hátizsákjából a színes krétákat, amelyekkel a sok-sok gyönyörű képet festette, és kiosztotta az emberek között. Mindenkinek adott egy darab színes krétát, majd elment.

Mit kezdtek az emberek a színes krétákkal:

Volt, aki bekeretezte, volt aki Modern Művészetek Múzeumának ajándékozta, volt aki beletette egy fiókba, a többség elfeledkezett róla.

------------------------------------------------

Jött egy Ember, aki neked is megadta azt a lehetőséget, hogy színesitsd a világot. Te mit csináltál a neked ajándékozott krétával???