Annál gazdagabb és nagyszerűbb valakinek az egyénisége, minél többféle
emberi tulajdonsággal rendelkezik. A mai evangéliumban megcsodálhatjuk
az Úr Jézus személyiségének sokszínűségét, gazdagságát, mélységeit.
Az egyik lényeges jellemvonása a céltudatosság, amihez rugalmasság
párosul. Jézus rendelkezik egy nagyszabású felfogással, egész
életprogramot jelentő tervvel: az Izrael házához, pontosabban annak
elveszett juhaihoz szóló küldetés tudattal. Ugyanakkor képes újra
gondolni ezt a tervet, amikor az élet úgy kívánja: meggyógyítja a
"kánaáni" pogány asszony lányát (lásd még Mt 8,5-13), vagy a kafarnaumi
százados szolgáját.
Amint hallottuk, az imént elhangzott evangéliumi szakasz arról számol
be, hogy egy pogány asszony fordul Jézushoz, segítségét kérve, mert
lányát megszállta a gonosz lélek. Jézus először elutasítja: „Nem való
elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak” (Mt. 15,26). E
visszautasítás mögött Jézus küldetés tudata áll, amit az evangélista így
fogalmaz meg: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól”
(Mt. 15,24).
Igen az Atya akaratának megfelelően Palesztina határai között kell
tevékenykednie. Össze kell gyűjtenie a választott nép kóbor juhait, és
abból összetartó nyájat formálnia, hogy aztán ez tovább vigye az
evangéliumot minden népnek. Az egyetemes küldetés csak nagypénteken lép
érvénybe, amikor Izrael végképp elveti a Messiást, lemond közvetítő
szerepéről, s helyébe az új választott nép, az Egyház lép.
Az evangéliumi történet valamiképpen kapcsolatban áll a két héttel
ezelőtt felolvasott kenyérszaporítás csodájával. Annak leírásából
kiderül, hogy Jézus sokkal több kenyeret osztott szét az embereknek,
mint amennyit azok meg tudtak enni jóllakásig. A maradékból mintegy
tizenkét kosárral gyűjtöttek össze az apostolok. A Szentírás-magyarázók
egy része szimbolikus utalást lát ebben a maradék-kenyérben arra, hogy a
pogányoknak, illetve a választott nép fiain kívül másoknak is jusson a
Kenyérből – ami számunkra már az Oltáriszentséget jelképezi.
Éppen a mai evangéliumi szakasz beszél kifejezetten a maradék kenyér
rendeltetéséről, amely lekerül "az Úr" asztaláról. Ugyanis a történetben
szereplő kánaáni asszony képviseli a választott nép körén kívül élő
pogányokat, akik szintén üdvözülni akarnak. Mivel az asszony
visszautasítása ellenére is, az édesanyák mindenre elszánt
leleményességével, állhatatosan és kitartóan tovább könyörög: „Igen,
Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!”(Mt.
15,27), az Úr Jézus látszólagos keménysége megenyhül s kirobban eddig
visszafojtott irgalma: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint
szeretnéd!”(Mt.17,28).
Az asszony válaszában burkoltan az a meggyőződés fogalmazódik meg, hogy
az isteni ajándékok elfogadásának előfeltétele nem az ószövetségi
törvény megtartása, nem egy valláshoz, nem egy egyházhoz való tartozás,
hanem az élő hit, a nyitott szív és a végtelen bizalom, amely Isten
ajándékait Jézustól várja. S az asszony kérésének teljesítésével Jézus
jóváhagyja e meggyőződést.
Ugyanakkor az asszony válaszában mérhetetlen nagy alázat jut
kifejezésre, hisz melyikünk az, aki minden további nélkül elfogadná azt,
hogy őt kutyának mondják? Nemde azonnal „kinyílna a zsebünkbe a
bicska”, vagy legalábbis felháborodottan otthagynánk a sértegetőt,
felejtvén, hogy meggyógyíthat. Csakhogy ez az asszony, édesanya és
szereti szenvedő lányát, akiért kész minden áldozatot meghozni. És ez
fontosabb, mint az, hogy őt minek nevezték… Jézus megdicséri hitéért, és
a hitből fakadó alázatáért. Mondhatta volna azt is: Asszony! Szeretsz,
legyen hát úgy, ahogy szeretnéd!
Lehetséges, hogy a hit és a szeretet egy és ugyanaz a dolog? Legalábbis
ugyanazon érem két oldala? De akkor a gyűlölet hitetlenség? Attól félek,
hogy igen.
Érdemes megemlítenünk Jézusnak a céltudatossága és rugalmassága mellett, az elbeszélésből kitetsző másik két tulajdonságát is.
Jézus beismeri (szavak nélkül is), hogy tévedett, nevezetesen: nem kell
mindenáron ragaszkodnia visszavonultságához: ahogy Szt. Márk fogalmaz
„nem akarta, hogy tudjanak róla (amikor visszavonult). De nem
maradhatott rejtekben” (7,24). Bizonyára nagyon nehezen ismerte ezt be
önmagának. Birkózását hűen tükrözi a szöveg. Először „szóra sem
méltatta” az asszonyt. Aztán valójában egy igaz érvvel utasítja el:
„Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól”. Majd egy
indulatos, sőt sértő érv következik: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek
kenyerét, és a kutyáknak dobják”. Végül megadja magát: „Legyen úgy,
ahogyan akarod!”
Jézus le tud mondani a saját akaratáról, és el tudja fogadni egy másik
ember akaratát, sőt talán így kell fogalmaznunk: meg tudott hajolni egy
másik ember akarata előtt! Visszavonult az emberek elől, mert nem
akarta, hogy tudjanak róla – írja Márk (7,24). S mégis szóba áll az
asszonnyal és végül kimondja „Legyen úgy, amint szeretnéd”– jegyzi le
Szt. Máté (15,28).
Itt valósul meg a Messiás igazi küldetése, miszerint Ő nem a
kiválasztottaké, hanem a hívőké. Nem a keveseké, hanem mindenkié. Nem a
törvény betűjéhez ragaszkodóké, hanem azoké, akik szeretetben élnek.
Íme, egy kis ízelítő Jézus nagyszerű személyiségéből, amit, mi
keresztények nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha tanítását komolyan
vesszük, ha valóban őt akarjuk követni, s nem a magunk elképzelése
szerint akarjuk megélni hitéletünket.
Talán arra gondolunk, hogy a kánaáni asszony szerencsésebb volt, mint
mi, hiszen ő személyesen tárhatta kérését Jézus elé. De tévedünk, mert ő
csak leborulhatott Jézus előtt, míg mi a szentáldozásban egyesülhetünk a
Kenyér színében köztünk élő Jézussal, és úgy kérhetjük segítségét.
Természetesen csak akkor, ha hiszünk az Ő valóságos jelenlétében.
Végezetül elmondhatjuk, ahhoz, hogy elnyerjük Isten irgalmát, nem elég,
hogy egy bizonyos néphez, vagy kiváltságos osztályhoz tartozzunk. Ahhoz
élőhitre van szükség. A hit volt az, ami Jézust gyógyításra, a kérés
meghallgatására indította. A bizalommal és állhatatosan, de ugyanakkor
Isten akaratában megnyugodva végzett ima ma is meghallgatásra talál.
Mindebből számunkra tehát az a tanulság, hogy keresztlevelünk és vallási
gyakorlataink még nem jelentenek biztosítékot az örök üdvösség
elnyerésére. Mert Isten ajándékait csak úgy fogadhatjuk be, ha élő
hittel és őszinte bizalommal fordulunk Jézus felé. Kövessük az
evangéliumi asszony példáját, nyissuk meg szívünket Jézus előtt, azaz
adjunk lehetőséget Istennek, hogy ajándékaival elhalmozhasson bennünket.
Kommentáld!