Az előadó kiindulópontként idézett Szent Pál Timóteusnak írt első leveléből: „Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus.” (2,5) Mi tehát nem a mennyből várunk szózatot, hanem nagyon is kézzelfogható módon közelít felénk Isten – az ő Fiában. Emberré lesz, hogy minket Istenhez emeljen. Jogosan merül fel a kérdés: mi szükség van még bármilyen más közvetítőre? Van aki rávágja csípőből: semmi szükség nincs erre, majd én elintézem Istennel.

Ám olvassuk csak tovább ezt a levelet. „Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek […] a pogányok tanítója hitre és igazságra.” (2,7) Máris felmerül a kérdés: nem elég maga Krisztus? Másutt pedig azt olvassuk: „Istennek vagyunk ugyanis munkatársai.” (1Kor 3,9)

Isten akaratából vannak emberek és eszközök, akik és amelyek által „közelebb jön” hozzánk Isten világa – emelte ki Kovács Zoltán. – Isteni parancs, hogy imádkozzunk, lépjünk kapcsolatba a mennyei Atyával, és maga az Isten ruházza fel az imádságot egyfajta közvetítő erővel: „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért.” (Tim 1,2–1) A legtökéletesebben maga a Szűzanya imádkozik, mert

a „kegyelemmel teljes” működik együtt leginkább a kegyelem Forrásával,

és amikor ott imádkozik az emeleti teremben, imádsága „rásegít” az apostolokéra, és a Szentlélek le is száll rájuk.

A mariológus néhány alapelvet ismertetett Mária közvetítő szerepével kapcsolatban. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint „Mária anyai feladata az emberekre vonatkozóan semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztus […] egyetlen közvetítő szerepét, hanem épp az erejét mutatja meg”.

Szent II. János Pál pápa pedig azt mondja, Mária feladata „közvetítés Krisztusban”, és Máriát „a kegyelem és a természetfölötti élet e teljessége különös módon készítette fel arra, hogy együttműködjék Krisztussal, az emberi üdvösség egyedüli közvetítőjével.

Ez az együttműködés nem más, mint Krisztus közbenjárásának alárendelt közbenjárás”.

Tehát egyszerűen fogalmazva: a Szűzanyát az Isten munkatársul hívja, feladatot ad neki. Ő ezt megérti, hűen követi, nem verseng Krisztussal, hanem a mi üdvösségünkért együttműködik vele, a maga emberi szintjén, és ezzel szolgálatot végez értünk. Nyilván nem lesz Istenné, egyszerű ember marad, de küldetést teljesít: itt a földön kétezer évvel ezelőtt, és földi életének befejeztével azóta is a mennyben.

Így élő kapcsolatunk van vele, egy nagy családot alkotunk a szentek közösségével. Az, hogy Mária mennybe vétetett, nem szakadékot ékel közénk, hanem éppen hogy egységet szül.

Hogyan mutatkozott meg Mária közvetítő szerepe a földön, és hogyan most, hogy már a mennyben van? – tette fel a kérdést az előadó. Az Ige megtestesülésekor Mária kinyilvánítja készségét: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te Igéd szerint.” (Lk 1,38) Vagyis már rögtön ott együttműködik Istennel, teljes lényét az Úr szolgálatába állítva Jézus Anyjává lesz, hogy az emberek üdvösségéért Isten őáltala is tehessen.

A kánai menyegzőn a Szűzanyának anyai szeme és szíve van, hogy észrevegye, „nincs több boruk”, de nem ő lép fel csodatevőként. Nagyon jól tudja, hogy hol van az isteni beavatkozás forrása, ezért mondja Jézusra mutatva: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5)

Fiára mutat, aki egyedül képes isteni erővel bármit megtenni, még a természet törvényeit is felülírni.

Mária közbenjár a vendégek érdekében, az ő egyszerű, emberi szintjén tesz azért, hogy Jézus figyelmét rájuk irányítsa, de a csodát Jézus teszi.

Kovács Zoltán arra is emlékeztetett: a kereszt alatt Jézus nemcsak anyját bízza Jánosra, hanem a szeretett tanítványt is Máriára. Legyen gyengéd anyai támasza az apostoloknak. Nem Isten atyasága helyett, de mégis tudva: a tanítvány Jézus anyját fogadja be házába, aki már lelki értelemben az ő anyjuk is. 

Ha mi is „házunkba fogadjuk” Máriát, akkor ő Krisztust hozza még közelebb hozzánk.

Az előadó megvilágította: Jézus az egyetlen közvetítő, de ő választja ki az apostolokat is, hogy vele együttműködjenek. A tanítással, az apostoli jogfolytonosság továbbadásával közvetítenek, és erre maga az egyetlen Közvetítő, Jézus kéri őket: nem vele párhuzamosan dolgozva, nem vele versengve, hanem vele engedelmesen együttműködve.

S mit tesz a Szűzanya megdicsőült mivoltában, a mennyben? A szentek közösségének megdicsőült tagjai között ő a legkiválóbb, hathatós segítő. Az üldözött keresztények már a 3–4. században hozzá fordulnak. Ismerjük az imát: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője…” Ez akkor keletkezett. Tudták nagyon jól: Mária nem Isten, nem félisten, hanem megdicsőült Istenszülő.

„Egy családot” alkotunk vele Krisztusban és a hazaérkezett testvérekkel, mindazokkal, akik már végigjárták a földi élet zarándokútját.

A Szűzanya szeretettel kíséri a mi lépteinket, így jár közben értünk is, amikor a Jelenések könyvéből ismert nagy vörös sárkánnyal (12) nekünk is naponta meg kell küzdenünk.

Az előadó elemezte azt is, hogy mit jelent „a kegyelem anyja és közvetítője” kifejezés. Mária nem „gyárt” kegyelmet, nem rendelkezhet fölötte. Ő az édesanyja Krisztusnak, aki minden kegyelem forrása és közvetítője. Ne keverjük Mária személyét és szerepét a Szentlélekével!

A kegyelem a Szentlélek munkája, Mária csak együttműködik vele, mint mi, mindannyian. Közbenjár értünk; istenanyasága révén a kegyelem közvetítője, de nem „gazdája” a kegyelemnek.

A többi szent sem lelketlen közvetítőelem, nem puszta eszköz, mint a szerszámok a mester kezében, hanem szabad, tudatos, együttműködésre hívott személy.

Kovács Zoltán megemlített egy találó középkori képet: Krisztust úgy nevezték, „felkelő Napunk a magasságban”, Máriát pedig nemegyszer hasonlították a Holdhoz, amely visszatükrözi a Nap fényét. Ám a Napot nem válthatja ki, nem is versenghet vele. Csak holdfénnyel nem lenne életünk, ahhoz napfény kell. Mégis a holdfény a sötét éjszakában fontos tájékozódási pont. Nem fő fényforrás, hanem szelíd fényű, segítő. A Hold nem rendelkezik a Nap fényével, nem ura annak, inkább megmutatja, hogy hol van forrása az igazi fénynek. Így megsejtjük, hogy milyen erős lehet a tűz a Napban.

A Szűzanya ragyogásában – ahogyan a szentekében is – megláthatjuk, hogyan dolgozik a kegyelem, hogyan dolgozik a Szentlélek ezekben az egyszerű, kiválasztott emberekben, hogyan vezeti őket teljességre. A szentek élete is ragyogó, még gyarlóságuk ellenére is – ez a kegyelem műve bennük –, így tükrözik vissza Isten ragyogását. 

Kovács Zoltán leszögezte: Mária nem istenember, hanem Istenszülő, valóságos ember, de egyszerű asszonyként ő áll a legközelebb a mi „Napunkhoz”. Nála közelebb senki nem volt hozzá, mint ő, aki a szíve alatt hordozta és a világra szülte.

A Hold ott van a Nap és a Föld között, de nem közéjük áll. A Szűzanya kísérőnk a földi élet zarándokútján, miként a Hold is „égi kísérője” a Földnek. Mária nem „félúton” áll Isten és ember, Isten népe között. Értünk cselekszik, nem helyettünk; nem játszik kisistent, nem harcol ki bármit Krisztusnál.

Nemcsak általa jutunk Krisztushoz, de vele együtt vagyunk úton.

A mariológus előadó veszélyes végletnek nevezte, ha valakiben felvetődik a gondolat: a Názáreti Szűz maga nem is fontos, csak Isten, aki benne működik. Kifejtette, hogy vannak saját erényeink és értékeink, „saját fényeink”, de épp a szentek tanítanak meg bennünket arra, hogy erényeik, képességeik, jótetteik nem az ő saját érdemük. Mindez az Istennel való együttműködésükből fakad, és kegyelem.

Üdvözíteni csak Isten tud, de ehhez kell az ember szabad, tudatos együttműködése is, ahogyan Mária is együttműködött: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

Ha mi is engedjük, hogy dolgozzon bennünk az Isten, akkor bontakoztatja ki mindazt, amit általunk az Egyháznak, a világnak szánt.

Kovács Zoltán megvilágította: a Szűzanya ma már a mennyből, megdicsőült emberi mivoltában segít nekünk, hogy Istenhez közelebb vigyen bennünket. Anyai szívét a mennyország boldogsága nem teszi érzéketlenné, sőt ott is „van szeme” a „mai kánai menyegzők” problémáira, hogy anyaként közbenjárjon értünk; „van szíve”, hogy megtámogassa imáinkat a sajátjával. XVI. Benedek pápa mondta egyszer: „A mennyországnak szíve van.”

Egyetlen közvetítőnk, aki az üdvösséget közvetíti számunkra, Krisztus. Égi édesanyánkra azonban mindig számíthatunk mint kegyelemközvetítőre.

A lelkinapon az Eucharist and Kids együttes szolgáltatott dicsőítő zenét.