1100 és 1200 körül született Szicíliában atyja Szinibaldi gróf volt. Származása lehetővé tette, hogy fejedelmi udvarban nevelkedjen minden kényelem és pompa között. Ifjú lányként titkon elhagyta otthonát, hogy remeteségben éljen. Később egy még ridegebb cseppkőbarlangot választott tartózkodási helyéül Palermo közelében a Monte Pellegrio oldalában. Lába előtt terült el a gazdag város minden csábjával és a fölséges vidék ezer szépségével Ő pedig ott fönt a legkeményebb önmegtagadásban és imádságban élte életét.
Mikor halálát közeledni érezte lefeküdt a barlang padlójára bal karját vánkosként feje alá tette, jobbján feszületet szorongatott. 1166 táján halt meg. A cseppkőbarlangban a víz, kővé vált Rozália testén így azt épségben megőrizte. A barlangban talált lati nyelvű felirat közli:

„Én, Rozália Sinibaldusnak, leánya elhatároztam, hogy ebben a barlangban élek a Mi Urunk Jézus Krisztusnak szerelméért”.

Mind a bencések, mind a görög egyház hívei azt állítják, hogy Rozália az Ő hitük szerint élő apáca volt. 1624-ben pestis pusztított Palermóban és a járvány egyik áldozatának látomása nyomán találtak rá és Rozália remetebarlangja mellett. Palermo város védnöke és a pestis betegek patrónusa. Művészi ábrázolás nevének feliratát látjuk egy barlang falán, fején rózsakoszorú fekvő alak.

A szent halálát követően nem sokkal már el is kezdődtek a csodák, s a palermóiak gyakran imádkoztak hozzá közbenjárását kérve. Egyik fő csodatevése egy pestisjárvány megszűnése volt, mikor csontjait a városban körbevitték. A palermói katedrálisban Szent Rozália tiszteletének ugyancsak számos jelét láthatjuk. Rozália tiszteletét Eszterházy Pál nádor plántálta Grácon át hazánkba, amikor a Fraknó vára mellett húzódó hegység legmagasabb csúcsára építtetett (1666) Rozáliának szentelt kápolnát. Később aztán az egész hegységet szentünkről nevezték el. Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje.

A kényelmet kereső mai világunkban is van mondanivalója: ha nem is élhetünk ilyen rideg körülmény között, mivel van dolgunk a világban, de Jézusért lehet és kell kényelmet nyújtó dolgokról lemondani, nemcsak a lelki edzettség miatt, a szenvedés önmagában nem cél, hanem az Úrért, kegyelemért, engesztelésért magamért és a magyarságért. Az is sokat mond, hogy éppen ebben a korban, a jó módban élők nem érezték a boldogságot a jólétben és menekültek belőle.
Aki elveszíti életét érettem, hallhatjuk az Úr szavát az megtalálja azt, bárcsak ma is sokan megtalálnák.
Orosz Lőrinc,

Történet(részlet)Maria Torrisi könyve
A palermói nép sok kéréssel és könyörgéssel fordult Rozáliához közbenjárásért, s így megjelenései és csodái hamarosan bekövetkeztek. Először 1348-ban jelent meg egy mosólánynak a Bivona melletti folyónál. Megígérte neki, hogy megszűnik a pestis, ha egy kápolnát építenek a tiszteletére. A lány nem ismerte fel Rozáliát, de másodszori megjelenése után egy nemesember megígérte a kápolna felépítését. Miután kész lett, a pestis megszűnt. Egy másik csoda hasonló eseményhez kötődik. Ekkor Palermo városa szenvedett pestisben. Miután a város szenátusa 1474-ben restauráltatta a Monte Pellegrinón lévő, romlásnak indult kápolnát, ismét megszűnt a szörnyű betegség. Aztán 1575-ben Pasquale Barbera előtt jelent meg, és megígérte neki, hogy leánya születik. Egy tizenhét esztendős, Domenica nevű, születésétől néma leány, miután annak a helynek a közelében hívta segítségül Rozáliát, ahol remeteségének első periódusát töltötte, visszanyerte beszélőképességét.

Szent Rozália 1623 októberében fehér szerzetesi öltözetben jelent meg Geronima lo Gatto, 47 esztendős asszony előtt, aki a kórházban halálán volt. Azt hitte, hogy egy ápolónő, ezért kérte, nedvesítse meg kiszáradt ajkait. Amint a fehér ruhás szerzetes közeledett hozzá, a szomjúsága azonnal megszűnt. Így ismerte fel Rozáliát, aki eltűnése előtt ígéretet tett neki: „Hagyj fel minden félelemmel, mert hamarosan meggyógyulsz, ezért tégy fogadalmat a Monte Pellegrinón!”9 Két nap múlva csodálatosan meggyógyult az asszony. Néhány hónap elteltével, 1624. május 26-án két másik asszonnyal el is zarándokolt a hegyre. Itt újabb látomásban és ígéretben részesült: „Eljöttél, hogy beváltsd megígért fogadalmadat, most menj békével! Hamarosan megmutatom neked a pontos helyet, hol nyugszik a testem: arra buzdítalak, hogy azonnal kezdd meg a keresést és értesítsd a város püspökét, hogy elérkezett az idő!”10

Közben Palermóban hatalmas pestisjárvány ütötte fel a fejét, amit a hagyomány szerint a hatalmasságok kapzsisága okozott. Egy Tuniszból érkező, kincsekkel megrakott vitorlás hajó hurcolta be a betegséget 1624. június 7-én, amely addig soha nem látott méreteket öltött. Mivel az összes rendelkezésre álló eszközzel sem tudták megakadályozni a betegség terjedését, Doria bíboros zarándoklatot szervezett a Monte Pellegrinóra. Ott segítségül hívták a helyi védőszenteket, Krisztinát, Nimfát, Ágotát és Olíviát. A nép pedig spontán módon hozzáfűzte a Rozáliához szóló könyörgést: „Ora pro nobis!” Ez volt az első nyilvános istentiszteletben való segítségül hívása.

Nem hagytak fel azonban a holttest keresésével sem. Rozália előre kinyilvánította, hogy egy nagy vész folyamán fogják megtalálni. S elérkezett az idő. A Geronima lo Gattonak tett ígéret után ötven nappal megtalálták azon a helyen, amit megmutatott neki. Négy szerzetes és kilenc világi ember vasbunkókkal tört szét egy sziklát, amely gátolta a további kutatást. Ekkor – 1624. július 15-én – rendkívüli látvány tárult eléjük: a szent teste megkövesedve egy nyílás nélküli sziklába volt zárva, mint egy kagylóba. A hatalmas kőtömböt egyetlen ember fel bírta emelni. A megkövesedett test kiemeléséről az érsek gondoskodott, s nem akarta híresztelni a megtalálását, amíg az egyházi vizsgálatok meg nem történnek. Ám a hír mégis gyorsan elterjedt, s az emberek ereklyeként vitték haza a szikla darabjait. Ezek vízbe téve gyógyító erejűekké váltak. Az igazi csodás esemény azonban, amely a szent holttestének megtalálását kísérte, a pestis megszűnése volt. A feltalálást követő tizenkettedik napon, július 27-én a város szenátusának elöljárója az egész nép nevében javaslatot tett arra nézve, hogy Szent Rozáliát Palermo város legfőbb patrónájává nyilvánítsák; megígérte egy gazdag kápolna építését, valamint azt, hogy mire megtörténik a földi maradványok végleges azonosítása, egy ezüst tartót készítenek az ereklyék számára. Szeptember 4-én pedig a város – a pestis miatti hosszú elzárkózás után – fényes körmenetet tartott, amelyben még nem az ereklyéket vitték (mivel a hivatalos eljárás még nem fejeződött be), hanem a szent szobrát.

Dögletesség és mirigy ellen szüz Szent Rosáliához való imádság*

HYMNUS

Tövis nélkül nyilt szép Rósa
Mirigyesek új orvosa,
Herczegeknek Unokája,
Üdvöz légy Szent Rosalia.
Kristus példáját követted,
Világtól ügyed ki vötted,
Atyád udvarát nem nézted,
'S-igiretit meg vetetted.
Kö-sziklák közt nagy Havasban,
Ember rettentö Barlangban,
Szolgáltál nagy buzgóságban,
Jegyesednek ez világban.
Szent Angyalok oktatának,
Uj módokat mutatának,
Mint könyörgésid jussanak,
Istenhez 's-illatozzanak.
A' Barlang mennyé változott,
Midön JESUS ott lakozott,
Szent Annyával mulatozott,
Veled szemben nyájaskodott.
Hiva téged házasságra,
A' mennyei koronára,
Hajlál Jesusnak szavára,
'S bé-jutál bóldogságára.
Tested nem téteték sirban,
De a' kö szikla folyásban,
Indúla 's mint koporsóban,
Bé zárá maga gyomrában.
Sok üdök 's esztendök után,
Tested éppen találtatván,
Dög ellen nékünk adatván,
Aldunk segétséget várván.
Hálá mennyei Felségnek,
Szent Háromság egy Istennek,
Ki érdeméért e' Szüznek,
Végét adgya a' mirigynek, Amen.