Szentháromság vasárnapja

Kedves Testvérek!

A mai vasárnap keresztény hitünk legfontosabb titkát ünnepeljük, azt, hogy az egyetlen élő Istent három egylényegű személy alkotja: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman alkotják az egyetlen Istent, mert személyük oly szorosan összefonódott és olyannyira egyek, hogy csak egyetlen és nem három Istenről beszélhetünk. Ebben a háromságos Istenben a három személy annak ellenére, hogy egyforma, mégis különböző. A Szentháromságon belül a személyek egymástól erednek. Az Atya az ősforrás, aki magát mindenestől a Fiúnak ajándékozza létrehozva, megszülve őt. A Fiú pedig ezt a hatalmas szeretetet viszonozza azzal, hogy mindenestől visszaajándékozza magát az Atyának. S ez az adok-kapok viszony oly eleven és élő, hogy ebből származik a Szentlélek.

Még lehetne folytatni ezt a magasröptű teológiai eszmélődést, amely első látásra tele van egymásnak ellentmondó kifejezésekkel: egy, de mégis három, egyformák a személyek, de mégis különbözőek. Egy teológiai eszmefuttatásnak úgy gondolom nincs értelme ebben az ünnepi órában, mert nem visz közelebb hitünk megélésében. Annál is inkább értelmetlen, mert a Szentháromság titkát mind a mai napig nem fejtette meg az emberi gondolkodás, és ezután sem fogja, mert a Szentháromság titka az emberi gondolkodás kereteit túllépi. A Szentháromság titkának megértésében legfeljebb a művészet visz közelebb. Gondolok itt Andrej Rubjovnak, a szentéletű orosz ikonfestőnek világhírű képére, a Szentháromságra. Ezen a képen három egyforma arcú szárnyas alak ül körbe egy asztalt. Arcuk, testük egyforma, csak a ruhájuk különbözik. A baloldali alak az Atya, akinek áttetsző az alakja, mert őróla tudunk a legkevesebbet. A középső alak a Fiú, Jézus Krisztus, akinek éles körvonalú az alakja, mert hiszen róla tudunk a legtöbben. Kék és barna színű ruhában van, amely isteni és emberi természetére utal. A jobboldali alak a Szentlélek, aki kék és zöld ruhában van, amely isteni természetére és az életadó szerepére utal a Szentléleknek.

A Szentháromság titka egyedülálló az emberiség történetében. A nagy világvallások közül egyedül a kereszténységben található meg. Ez a jelenség is utal arra, hogy amit a Szentháromságról tudunk, azt egyes egyedül Isten kinyilatkoztatásának köszönhetjük, mert emberi gondolkodás soha nem jutott volna el ehhez hasonló gondolatra.

A Szentháromság fontossága pedig abban áll keresztény hitünkben, hogy azt bizonyítja, hogy Isten közösség, a szeretet abszolút közössége. Ez alapján mondhatta János apostol: "Isten a szeretet". Mert a szeretet mindig valakire, de inkább valamire irányul. Egy egyedülálló abszolút egyszemélyes létezőre nem mondhatjuk, hogy szeretet. De pünkösdkor épp ezt hozta az apostolok, és az Egyház tudtára a Szentlélek: Isten közösség, a szeretet közössége és minden szeretet forrása. Mindenfajta emberi szeretet is ebből az egyetlen isteni szeretetből forrásozik. Isten a forrása a szerelemnek, a barátságnak, a szülő és a gyermeki szeretetnek és még sorolhatnám tovább.

Kétségtelen, hogy a Szentháromságról beszélni igencsak elvont. De a Szentháromság nagyon is közöttünk élő valóság, hiszen ahol szeretet van, ott az mindig a Szentháromság szeretetéből forrásozik. Most egyet szeretnék kiemelni a sok közül: a házastársi, családi szeretetet.

A házasságot az Egyház mindig is szentségnek vallotta. De, hogy ez valójában mit jelent, arra csak manapság kezdenek rájönni. Mert arról van szó, hogy keresztény házasság, család nem más, mint a Szentháromság szeretetének földi megjelenítése, ahol a férj és feleség szeretik egymás kölcsönösen és önzetlenül, mint ahogy a Szentháromságban az Atya és a Fiú. S ahogy az Atya és a Fiú szeretete egy harmadik személyt hoz létre a Szentlélekben, úgy a férj és feleség szeretete is megtestesül egy harmadik személyben: a gyermekeikben. A házastársi szeretetnek pedig a különleges formája a szerelem. S itt egy tévedést kell eloszlatni. A szerelem nem az, amit az olcsó amerikai filmek léten nyomon reklámoznak: egy futó testi kapcsolat. De a szerelem nem is az, ami csak a mézeshetek és az első hónapok erejéig van jelent egy házasságban, hanem az, amelynek a házastársak egész életén át ki kell tartani: a sírig. Igazából sok-sok házasság válsága és problémája a szerelem idő előtti kihűléséből fakad. S itt kell meghúzni különbségtételt a pusztán polgári házasság, vagy együttélés és a szentségi házasság között. A szentségi házasságban a házastársak Istentől, minden szeretet forrásától közvetlenül kapnak erőt a szerelem ápolásához és fenntartásához.

És itt kell szembesülni korunk szomorú valóságával, hogy sokan nem kívánnak a szentségi házasság Isten adta lehetőségével élni, hanem a kor divata szerint csak a polgárival, vagy még inkább csak az együttéléssel, ami a legkönnyebben megszakítható. Szentségi házasság nélkül a házastársi szeretett-szerelem menthetetlenül kihűl, lemerül, mint az az akkumlátor a kocsiban, amelyet nem tölt fel állandóan a generátor. De nem szabad tévedésbe esni: a szentségi házasság magától nem fog minden problémát megoldani. Ha a házastársak nem élik át azt, hogy ők Isten szentháromságos szeretetét vannak hivatva közvetíteni az emberek felé, s ehhez nem kérik a szeretet egyedüli forrásának Istennek segítségét, akkor nem történik semmi. Mint ahogy nem fog elindulni egy működésképtelen autó attól, hogy tele van a tankja üzemanyaggal.

A Szentháromság vasárnapja tehát alkalom számunkra a házaséletünk átgondolására. És itt nincs helye annak, hogy ez már rám nem vonatkozik, hiszen idős vagyok. Mindenkire vonatkozik, aki házasságban él, mindenkinek hivatása, hogy a szentháromságos szeretetet megjelenítse a házastársi szerelmen keresztül, mert a szeretet nem ismer korhatárt.

Vonatkozik azokra is, akik még a házasság előtt állnak. Ha megértetted a mai vasárnap üzenetét és magadévá tetted, akkor így készülj házasságodra. Mert követheted a világ jelenlegi divatos felfogását, a pusztán polgári házasságokat, vagy együttéléseket. Követheted, ha nem érted meg a már unalomig hangoztatott családi tragédiák - válások, tönkrement életek, alkoholizmus - megdöbbentő statisztikájának végső okát: az isteni szeretet hiányát.

Kedves testvérek! A világ egy szörnyű tragédia felé halad: ki akarják iktatni Istent a világból, s nem veszik észre, hogy vele együtt a szeretetet is kiirtják az emberek közül. Meg kell állítani ezt a tragédiát. S ez a te feladatod is: ott ahol vagy, ahová most állított az élet. Nektek is, nemcsak az apostoloknak és a papoknak szól Jézus Krisztus felszólítása, melyet az evangéliumban hallottunk: ".menjetek el és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!" Ez utóbbi mondatot ma így módosítanám: kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetére.