Romuald három évig tartózkodott Parenzo város határában, ahol az első évben kolostort alapított, és apátot meg testvéreket küldött oda. Két évig pedig teljes visszavonultságban élt. Eközben az isteni kegyelem a tökéletesség oly magas fokára emelte, hogy a Szentlélek sugallatára előre látott több eljövendő dolgot; értelmének fényével pedig behatolt az Ó- és Újszövetség rejtett titkaiba.

Az isteni dolgokat szemlélve gyakran olyan mély elragadtatásba esett, hogy szinte teljesen elmerült a könnyek záporában. Közben az isteni szeretet kimondhatatlan hevületében így kiáltozott: Drága Jézusom, édes mézem, kimondhatatlan vágyam, szentek édessége, angyalok gyönyörűsége, én mindenem! Szinte lehetetlen kifejezni emberi szóval mindazt az érzést, amely a Szentlélek ihletésére ujjongó szavakban előtört szívéből.

Mindenütt, ahol letelepedett ez a szent férfiú, először is egy kicsi hajlékot épített, kápolnával és oltárral, majd bezárkózott ide, és visszavonult az emberektől.

Sok helyütt lakott így. Amikor élete végét közeledni érezte, visszavonult az általa alapított Val di Castro kolostorba. Ott várta az órát, amelynek közelségéről már nem volt kétsége. Kicsi hajlékot épített magának kápolnával, hogy ott bezárkózva csendben virrasszon egészen haláláig.

Amikor pedig kész volt a kis hajlék, és lelke is felkészült a végső visszavonulásra, testét kínok lepték meg, egyre fokozódó gyötrelmekkel. A betegség mellett öreg kora is terhelte. Egyik napon testi ereje kezdte lassan elhagyni, és betegségének súlya végképp kimerítette. Alkonyodott, a nap leszállni készült. Ő pedig meghagyta két segítőtestvérének, hogy menjenek ki és zárják be maguk után az ajtót. Csak hajnalban térjenek vissza hozzá, amikor majd elvégezték a zsolozsmát. A testvérek azonban életéért aggódva nem szívesen távoztak. Nem is tértek mindjárt nyugovóra, hanem a mester halálától tartva a kunyhó közelében titokban őrséget álltak, hiszen ő értékes kincs volt számukra, így várakoztak egy ideig, figyelmesen hallgatózva. Mivel már semmi nesz nem hallatszott, sem mozgás, sem hang, ebből megsejtve, ami bekövetkezett, az ajtót megzörgetve besiettek. Világot gyújtottak, és ott találták a földön fekve a Szent holttestét, akinek boldog lelke már a mennybe szállt. Ott feküdt, mint egy elhagyott égi drágagyöngy, várva, hogy illő tisztelettel felkerüljön a nagy Király kincsesházába.

(a Damiáni Szent Péter által írt életrajzából)

SZENT ROMUALD Ravenában született a 10. század közepe táján, a Honesti hercegi családból. Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott.

Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult.

Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe.

Apja is szerzetes lett azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.

Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca' Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.

Meghalt 1027. június 19-én, a Val-de-Castroban építet templomocskából és cellából álló telepecskéjén, nagy-nagy alázatosságban. Damjáni Szent Péter szerint 120 éves korában hunyt el, mások szerint 75 éves volt. Teteme Fabrianoban nyugszik. Halála után már 5 évvel szentté avatták.

Példája:

Az erények segítenek a mindég szentebb életre.