Életéről kevés adat áll rendelkezésre. A dél-franciaországi Montpellier-ben, valószínűleg a módos Delacroix családban született csodával határos módon, Jean és Libère idős, addig gyermektelen szülőktől.[1] Mellén piros, kereszt alakú jel volt, ebből édesanyja – aki különösen mély vallásos nevelésben részesítette – különleges sorsot jósolt neki. A helyi egyetemen egész Franciaországból érkezett fiatalokkal tanult együtt. Szülei halálát követően, húszéves korában, Rókus pénzzé tette örökségét, hogy szegényeknek és ispotályoknak adományozhassa. Elzarándokolt Itáliába, ahol akkor pestisjárvány tombolt. Az acquapendentei kórházban ápolt először pestises betegeket. Ezután Cesenába, Riminibe, Trevisóba, Novarába és Voghera városába ment gyógyítani. Rómában és Piacenzában is tevékenykedett. Érintésével meggyógyított számtalan embert, többek között egy bíborost, a pápa fivérét, az Európa lakosságának harmadát-felét kipusztító, 1367–68. évi járványból. A temetetlen holtakkal zsúfolt utcákon, esendő alkatát meghaladó, emberfeletti munkát végzett.

Piacenzában maga is megkapta a pestist, és hogy másokat meg ne fertőzzön, a város melletti erdőben, egy barlangban húzódott meg. A közelben ma is élő forrás fakadt. A legenda szerint egy vadászkutya, ábrázolásainak állandó szereplője látta el élelemmel. Miután felgyógyult, visszatért Vogherába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után, lényegében ismeretlenül halt meg, egy évtizeddel az 1368-as, nagy pestisjárvány után. (Életrajzi adatait csak nemrégiben korrigálták (korábban születését 1295-re, halálát 1327-re tették). A franciák szerint 1340-ben született, az olaszok szerint 1346 és 1350 között. Halála augusztus 16-án, keddre van a börtönnaplóba bejegyezve, ami 1327-re csak a Gergely-naptár szerint volna igaz, a Julián naptárban vasárnap. A régi kalendárium szerint ez a nap 1379-ben esett csak keddre akkoriban).

Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte. A 14-16. századi Dél-Franciaországban és Észak-Spanyolországban sok ház homlokzatára kerültek fel a V. S. R. betűk (Vive Saint Roche - Éljen Szent Rókus!), hogy oltalmazza az ott lakókat a pestistől.

Meglepő, hogy bár halála 29-39 éves korában történt, ábrázolásai – igaz, hogy öt év fogság után –, jóval idősebbnek mutatják.