„Gyöngítsd önmegtagadással testedet,
hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson”
(Mátyás apostol mondása Alexandriai Kelemen nyomán)

Minthogy az áruló Júdás felakasztotta magát, tizenegyen maradtak az apostolok. Jézus mennybemenetele után, pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből.

Az apostolok szétszéledése után Mátyás a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről apokrif írás, az András és Mátyás cselekedetei tudósít – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban: vértanúságot szenvedett Krisztusért; nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek.

A héber Mathias jelentése: ‚az Úrtól ajándékozott’, vagy az ‚Úr ajándéka’, vagy ‚alázatos’, vagy ‚kicsiny’. Mert az Úr ajándékozta, amikor a világból kiválasztotta, és hetvenkét tanítványa közé sorolta. Kicsiny volt, mivel az igaz alázatosságot mindig megtartotta. Az alázatosságnak pedig Ambrus szerint három fajtája van: az első a lesújtottságé, ami valakit megalázhat; a második a vizsgálódásé, ami az önvizsgálatból ered; a harmadik az áhítatosságé, ami a Teremtő ismeretéből fakad. Az első megvolt benne a vértanúság elszenvedésével, a második önmaga megvetésével, a harmadik Isten fenségének szemlélésével – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

Szent Ilona császárnő az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. Róma a XI. századtól ünnepelte Mátyás napját február 24-én. E nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep. Bár az idők során ezen ünnepek közül sokat eltöröltek, a napokhoz kötődő hiedelmek és hagyományok a nép körében tovább éltek.

Az emberi képzelet kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között – így lett a szent Jégtörő Mátyás, mondván, hogy az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát. Sok népszokás kötődik ünnepéhez: ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát; az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.

A szent magyarországi tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze: a magyar zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék a szent apostol ereklyéit, melyet a Szent Mátyás-apátság bazilikájában őriznek; s hazatérvén terjesztették Mátyás tiszteletét. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.

Magyar Kurír