A liturgián kihelyezték az oltárra a szent ereklyéjét. A bencés közösség körében ünnepelt Várszegi Asztrik OSB emeritus főapát, valamint a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai, akik a kollégiumban maradtak.

Hortbágyi T. Cirill a szentmise kezdetén Sulpicius Severust, Szent Márton életrajzíróját idézte, aki a következőket írta a szentről: „Megmutatta, hogy az őt követőknek megnyílik az ég, és nyilvánvalóan arra tanított, hogy hová kell követnünk, arra oktatott, hogy reményünket mibe vessük, lelkünket merre irányítsuk.”

Szent Márton a védőszentünk és a példaképünk, 1700 év távlatából tekintünk rá. Ez az időtáv felfoghatatlan ugyan, de a legfontosabb, hogy a lelkünket Isten felé irányítsuk, hogy ő erősíthesse belé vetett reménységünket – fogalmazott a pannonhalmi főapát.

Homíliájában pedig hangsúlyozta, nem az a lényeg, hogy hol született Szent Márton, hanem az, hogy mit kezdünk az örökségével. A Pannóniában született, tizenöt évesen katonának állt, Wormsban (a mai Németország) megkeresztelkedett, Illíriában (a mai Szlovénia, Horvátország területe) katonáskodott, majd Tours-ban élt szent nemcsak katona volt, hanem misszionárius, remete, 45 évesen monostoralapító, 55 évesen már Tours püspöke, bizonyára rámenős, bátor, kitartó, sok energiával rendelkező ember lehetett.

A hadseregbe való belépés bátor tett volt: kemény, fegyelmezett élet várta ott, ugyanakkor közösségi szolidaritásra is tanították. Isten pedig éppen ilyen embert keresett – mutatott rá a pannonhami főapát –, szilárd jellemű, energikus személyiséget a küldetésre. 

Az Úr minden embert üdvösségre hív, a boldogság és a béke pedig az Isten által felkínált üdvösségen keresztül érhető el – szögezte le a szónok. – Isten pedig elmegy a végsőkig, arra vállalkozik, hogy a szeretete minden kor minden emberét elérje. Örömhírének hirdetéséhez bátor, kitartó embereket választ, akik a saját életükkel tanúskodnak róla.

Hortobágyi T. Cirill arra is emlékeztetett, hogy Szent Márton máig ható hírnevének alapja az az esemény, amikor a katonaköpenyét megosztotta egy koldussal. Nagylelkűsége vezette az életében, és ezáltal ismerhette fel a nagylelkű Krisztust, aki magával ragadta, s attól kezdve neki „katonáskodott”.

Jézus azonban a hatalmával nem rabszolgaságba dönt, hanem szabadsággal ajándékozza meg az embert. 

A szónok ezután arról beszélt, hogy Szent Mártont is számos kihívás érte az életben. „Az ember soha nem lesz kész.” S a szenthez hasonlóan mindenki keresi a hivatását, kialakítja az egzisztenciáját, de a hétköznapokban újabb és újabb kihívások érik, találkozik tőle eltérő gondolkodású emberekkel, a szenvedéssel, a halállal, a bukással, a csőddel, középkorú, majd öregedő emberként életállapotának krízisével, de a fontos az, hogy képes legyen ezeken a nehézségen továbblendülni Krisztussal, az Úr mellett döntve. 

A sokszor sötétben tapogatózó embert Isten szeretné még evangéliumibbá, szabadabbá tenni. 

Hortobágyi T. Cirill emlékeztetett, az idős Márton halála előtt még útra kelt, hogy békét teremtsen a püspökségének területén támadt viszály ügyében. Szent Benedek is hasonló szellemben gondolkodott: „Keresd a békét, járj utána.” Fontos ez a szempont ma, amikor világszerte tapasztalhatjuk a megosztottságot, látjuk a híradásokból az egymással harcoló, farkasszemet néző embereket, népeket.

Az ideológiák kereszttüzében a szív útjára kell lépnünk – szögezte le a pannonhalmi főapát. – Nekünk, szerzeteseknek pedig a mostani helyzetben törekednünk kell az Istennel való elmélyült belső párbeszédre, a fegyelmezett életvitelre, s egyúttal pásztorolnunk kell azokat, akik a világ erőszakos küzdelmeiben megsérültek, vagy rezignáltak lettek. 

A szónok megismételte: „A szív útját kell járnunk.”

Feladatunk, hogy Krisztussal való közösségben keressük a küldetésünket, és akkor nem fogunk csalódni – zárta beszédét a pannonhalmi főapát. 

Szent Márton püspök a pannonhalmi bencés főmonostor, a Pannonhalmi Területi Apátság, valamint a Magyar Bencés Kongregáció védőszentje. Karoling mintára Szent István király választotta Mártont az első hazai monostor patrónusának.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír