Az első verbita misszionárius, a tiroli egyházmegyés papból lett szerzetes Josef Freinademetz 1879-ben kapta meg missziós kiküldetését Kínába. József atya úgy megszerette az ,,ő kínai népét", hogy miattuk soha nem tért vissza hazájába. Azt akarta, hogy köztük legyen eltemetve, és még az égben is velük akart lenni. Ő a ,,felebaráti szeretet szentje", ahogy az egyház megfogalmazta. Annyira kínaivá vált, hogy az ottani hívei új nevet adtak neki: Fu- Shenfu - a boldogság, szerencse papja. 'Mindenkinek, mindene' lenni, a 'kínaiaknak kínainak' lenni, élni és halni a kínai emberekért ezzel az alázattal tudott. József atya halálakor azt mondta egy kínai: ,,Úgy érzem, mintha apámat vagy anyámat vesztettem volna el."

József atyának az egész embert átfogó lelkisége volt. Mégis szilárdan a földön állt. Azokat a munkákat is, melyek neki kevésbé feleltek meg, lelki látókörébe illesztette és teljes életét hivatása szolgálatába állította. Erre példa, mikor Taikiában, a tartományközpontban ismerteti a többiekkel a négy hetes tartózkodás célját: ,,Életünk túl rövid, az időnk túl drága ahhoz, hogy csak egy cseppet is eltékozolhatnánk belőle! Mindez igaz. De ez a hónap is Istenhez tartozik, egészen az Istené 720 órájával és mind a 43.200 percével együtt. Ezt az időt Isten az igazságosság mérlegére fogja tenni, és számon fogja kérni tőlünk."

Felemelő látvány volt őt imádkozni látni. ,,Legtöbbször a szentélyben térdelt és nekünk mindig élménynek számított, ha őt imádkozni láttuk. A kép erről a térdelő papról kitörölhetetlenül megmaradt az emlékezetemben. Olyan benyomást keltett, hogy senki sem merte volna megzavarni. Az imádság embere jelent meg a térdelő papban. Jámborsága nyílt és lelkesítő volt." (Tien bíboros)

Henninghaus püspök az imádságot nevezte annak a forrásnak, amelyből József atya élt. Az ima volt ,,életeleme és öröme". Még akkor is, ha késő éjjelig dolgozott, időt szentelt az imára és a lelki-olvasmányra. A munkanap József atya számára nyáron már 3 órakor imádsággal és szemlélődéssel kezdődött. Térdelve imádkozta a breviáriumot, egyenes tartásban, támaszkodás nélkül. Nem volt vezető típus, nem vállalt vezető szerepet, nem rendalapító, nem lett püspök. Egész életében a második volt. Nem írt jelentős teológiai művet, nem fejlesztett ki új missziós módszert. Nem is vértanúként halt meg, hanem mint sok más embertársa Kínában, tífuszjárvány áldozata lett. Freinademetz Józsefet 1975-ben VI. Pál pápa boldoggá, majd 2003-ban II. János Pál szentté avatta.

Istenünk, te megadtad Szent Józsefnek, hogy Kínában hirdesse Krisztus evangéliumát. Közbenjárására add, hogy egyre jobban megismerjünk téged, minél több jót tegyünk, és az evangélium igazságai szerint éljünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

forrás: Pápai Missziós Műve