Iskoláit Keszthelyen és Székesfehérváron végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen latin - olasz - művészettörténet szakon tanult. 1935-ben részt vett a sienai nyári egyetemen.
1939-ben házasságot kötött dr. Pintér Istvánnal (1911-1998), aki akkor a Sopron megyei közigazgatásban dolgozott. 1946-ban Keszthelyre költöztek. Hat gyermekük született.
Sok otthoni teendője mellett, amikor csak tehette, feljegyezte gondolatait, imádságait, gyermekeinek mondott meséit. Énekszövegeket, verseket írt templomi ünnepségekre, elbeszéléseket, tanulságos történeteket minden korosztály számára. Az 1950-es, 1960-as években írásai név nélkül, kéz alatt jutottak el az ország számtalan helyére.
Az 1970-es évek elején néhány versét katolikus hetilapok P.M. jelzéssel, ill. Egyeki Mária néven jelentették meg. Siena szentje, Katalin iránti tiszteletből választott írói nevét - Szent-Gály Kata - 1974-től kezdődően használta. Ekkor adta ki az Ecclesia kiadó Fény és Vallomás. Az imádság útja címmel első könyvét. Ezt különböző kiadóknál számos más kötet követte.
1987-ben férjével visszaköltöztek fiatalságuk városába, Sopronba. Amíg egészségük engedte, járták az országot. Szívügye volt a múlt értékeinek megismerése, mentése.
Irodalmi szempontból is igen tevékeny időszak következett. A számtalan új vers, elbeszélés mellett az éveken át gyűjtött írásait rendezte kiadás alá, folyóiratokba írt, előadásokat tartott Szombathelytől Nyíregyházáig. Az 1990-es években a szentendrei Ferences Gimnázium Limes füzeteiben megjelent verseivel, történeteivel az egykori Pannónia életét hozta a diákok - és felnőttek számára is - emberközelbe. A Limes-vándorkiállítás egyik alkotótársa volt.
Férjét több éven át, annak 1998-ban, házasságuk 59. évében bekövetkezett haláláig ápolta.
Mindig tele volt tervekkel, még az utolsó héten is dolgozott. Szóban, írásban próbálta átadni hosszú élete tapasztalatait. 2000. november 13-án Sopronban halt meg.