Barnabás (Barnabas) arámi-héber eredetű férfinév, bibliai jelentése: 'az eljövő fia’ vagy a 'vigasztalás fia’ vagy 'a próféta fia’ vagy 'összeterelő fiú’.

Szent Barnabásról keveset tudunk, noha az

Újszövetségben viszonylag sok szó esik róla: szántóföldjét eladta, és annak árát az apostolokhoz vitte, az egyházközség szegényeinek szánt adományként. „Derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel” – olvashatjuk róla az Apostolok Cselekedeteiben.

Ciprusi születésű volt, régi, Lévi törzséhez tartozó zsidó családból származott. Egyesek szerint Márk unokatestvére volt; ami bizonyos, hogy jó barátságban voltak. Eredeti neve József volt, az apostolok változtatták meg a nevét. Az első keresztények közé tartozott. A hagyomány szerint Pállal Gamaliel iskolájában tanult, és a betszaidai béna gyógyítása után csatlakozott Jézushoz. Talán a 72 tanítványhoz tartozott. Ő vállalta, hogy Pál apostolt összeismerteti az apostolokkal és a jeruzsálemi hívekkel. Jeruzsálemben tanúskodott Pál mellett, a hívek közössége előtt. Bizonyította megtérését és igaz szándékát. (ApCsel 9, 26)

Az apostolt az Írás fiúnak mondja a születés, a neveltetés, a követés és az örökbefogadás okán, hiszen Krisztus révén a keresztségben újjászületett, az evangéliumban neveltetett, a vértanúságban őt követte, és a menny jutalmában ő fogadta örökbe. Eljövő, mert mindenüvé eljutott és mindenütt prédikált, hiszen Pál társa volt. A szegények és elhagyottak vigasztalója volt, mert a szegényeknek alamizsnát adott, az elhagyottaknak pedig levelet vitt az apostoloktól - írja Jacobus de Voragine a Legenda Aurea-ban. Prófétai lélek világított benne, és nagy sokaságot terelt össze és egyesített a hitben, így Antióchiában is (ApCsel 11,24).

Barnabás valószínűleg a legjelentősebb misszionárius volt Pál előtt és mellett. Föllendítette a pogányok misszionálását azzal, hogy megtérése után elvitte Sault a jeruzsálemi egyház vezető férfiaihoz, és ezzel munkája megkezdéséhez segítette „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma” (Mk 1,1) legnagyobb hirdetőjét. Barnabás missziója a pogányok között az Egyház teljes jogú tagjaiként való elismerésüket jelentette, mely abból a hitből indult ki, hogy a megváltás az egész világra kiterjed, és nem lehet feltételekhez kötni. Pállal és Márkkal indult első missziós útjára, Ciprusra, Barnabás hazájába, azután Kisázsiába – mindig pogánylakta vidékekre.

Később nézeteltérés támadt Pál és Barnabás között, Pál ugyanis Barnabást meghívta második apostoli útjára, de unokaöccsét, Márkot nem. Pál más kísérőkkel Szíriába indult, Barnabás pedig Márkkal Ciprusra. Ettől kezdve nem áll rendelkezésünkre pontos leírás Barnabásról. Feltehető, hogy nem volt tartós szakadás a pogánymissziót végző két barát között; valószínűleg még egyszer közösen működtek - írja Diós István A szentek életében.

Hazatérve, Ciprus első püspöke lett, hirdette az evangéliumot. Hazája fővárosában, Szalamiszban halt meg. A hagyomány szerint megkövezték, más adatok máglyahalált említenek. Egy közeli barlangban temették el. Régi milánói hagyomány Barnabást tartja Milánó első püspökének. Sírját 482-ben találták meg. Anthéniusz szalamiszi püspök látomásban az apostoltól tudta meg a sír helyét. A sírban, melle felett Márk evangéliumának héber szövegét találták. Barnabás vértanúságának történetét, amelyet Beda fordított görögről latinra, János-Márk, Barnabás unokatestvére állította össze.

Nevéhez két apokrif irat kapcsolódik: Barnabás levele és Barnabás cselekedetei. Tertulliánusz a Zsidókhoz írt levél szerzőjének is Barnabást tartotta.

Szent Barnabás apostol ünnepét a bizánci és a szír egyház június 11-én üli. Róma a XI. században vette be liturgikus naptárjába.

Neve a VII. századtól szerepel a mise kánonjában; ünnepét a IX. századtól ünnepli az Egyház június 11-én. A kádárok védőszentje. Közbenjárását gyakran kérik jégeső ellen.

Magyar Kurír