A klarisszák az egyetlen olyan középkori alapítású női szerzetesrend, amely hazai meghonosodásától kezdve 1782-es feloszlatásáig folyamatosan jelen volt Magyarországon. Legelső alapításuk a nagyszombati (1239), amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet kanonizációjának emlékére hoztak létre. 1635-től itt őrizték a kassai vértanúk ereklyéit. Ezt követte a pozsonyi alapítás (13. század), majd az óbudai, a sárospataki és nagyváradi (14. század), illetve a kolozsvári (15. század). 1714-ben monostort alapítottak a budai várban és Zágrábban. Ezek a közösségek mind IV. Orbán pápa szabályzatát követték, amely lehetővé tette a birtokok elfogadását. 1728-ban gróf Csáky É. Franciska apátnő alapított klarissza monostort Pesten, és visszatért az eredeti szegénységhez.

A rend századokon keresztül fontos hivatást töltött be a leánynevelés és kulturális tevékenység terén. A klarisszákhoz kötődnek a leghíresebb magyar nyelvű kódexek (például a Jókai-, Nádor-, Lobkowitz-kódex is). Több klarissza műfordító, író és festő is volt. Ennek a virágzó életnek, tevékenységnek vetett végett II. József 1782-es feloszlató rendelete.

A klarisszák 1995. augusztus 12-én érkeztek újra Magyarországra, s a Váci Egyházmegyében megalapították a Szécsény Ágacskája monostort és remeteséget. Ezúttal Franciaországból, a lotaringiai Le Rameau de Sion (Sion Ágacskája) nővérei vállalták a magyaroszági újraalapítást.

A Csíksomlyó Ágacskája rendház a kegytemplom közvetlen közelében van. A szerzetesrend 23 éve, 2000. augusztus 11-én telepedett meg itt, a Sion Ágacskája monostorhoz kapcsolódva, az anyaház második közép-európai alapításaként. 2009-től, a magyarországi szécsényi monostor önállósulása óta a csíksomlyói remeteség a Szécsény Ágacskája monostorhoz tartozik.

A csíksomlyói monostorban eddig három szerzetesnő élt, akik hamarosan a Nógrád megyei Szécsénybe, a Szécsény Ágacskája monostorba költöznek.

Ferenc Mária OSC, a Szécsény Ágacskája monostor apátnője a szentmise előtt elmondta: miután kiderült, hogy el kell hagyniuk Csíksomlyót, a fájdalom és az ellenérzés akkor fordult át örömmé, amikor ebben a helyzetben is egészen az Úr kezébe helyezték magukat, kimondva az igent.

„Most tehát a hála és az öröm szavaival adunk vissza minden jót a Teremtőnek. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a 23 év folyamán bármikor, bármilyen formában mellénk álltak, és gondoskodásukat fejezték ki, kezdve a letelepedéstől mind a mai napig.

Családot alkottunk velük, hiszen tulajdonképpen egymásról gondoskodtunk. Mi azt adtuk, amink van: a bennünk élő Isten szeretetét, ők pedig a mindennapi életünkről, szükségleteinkről gondoskodtak nagylelkűen, és ezt tapasztaljuk még ittlétünk ezen utolsó napjaiban és óráiban is”

– mondta az apátnő.

Mindenekelőtt a fölséges és dicsőséges Istennek adnak hálát – hangsúlyozta Ferenc Mária OSC, majd a teljesség igénye nélkül felsorolta mindazokat, akiknek szintén hálásak, megemlítve a letelepedésüket segítő franciaországi nővért; Jakubinyi György nyugalmazott érseket (aki levélben köszönt el a nővérektől), a szentmisén jelen lévő Tamás József nyugalmazott segédpüspököt, mindenkori támogatójukat; a helyi ferences közösséget; az egyházmegyében maradásra biztató Kovács Gergely érseket és a hálaadó szentmisét bemutató Kerekes László segédpüspököt, illetve Bátor Botond pálos szerzetest is.

Végeláthatatlan a jótevők sora, de a velük való kapcsolat nem válik a fizikai távolság martalékává, sőt ehelyett arra lesz hivatva, hogy még jobban megerősödjön – fogalmazott az apátnő.

„Ebben a helyzetben is igyekszünk azt tenni, amit az Úr kér tőlünk” – emelte ki Ferenc Mária OSC, s arra kérte a híveket, imádkozzanak értük, hogy életük Isten dicsőségére és egész népének szolgálatára legyen. „Mi pedig megígérjük, hogy az imádság által közel maradunk hozzátok” – tette hozzá.

A szerzetesnővér hálaadó szavait román nyelven is tolmácsolták, majd Kerekes László segédpüspök bemutatta a szentmisét, amelynek szónoka Urbán Erik ferences tartományfőnök volt.

„Kívánjuk, hogy az Úr növelje meg számotokat az ő Szent Egyházában, annak egyetlen szerelmében, aki meghívott benneteket, és azért, hogy mindannyiunknak veletek együtt bőségben legyen élete” – mondta prédikációjában az erdélyi ferencesek tartományfőnöke, majd Assisi Szent Klára szavait idézte: „Az Úr legyen veletek mindenkor, és adja meg, hogy ti is mindig ővele legyetek!”