A Frankfurtot Kölnnel összekötő A3-as autópálya mellett áll a negyven kápolna egyike, mely fizikai és lelki feltöltődést nyújt az úton lévőknek. Hiába hallatszik mindenfelé a teljes sebességgel száguldó autók zaja, a kis templomba belépve teljes csend fogadja a látogatót: az üvegtető csupán a napfényt engedi át. Bent egy táblán a következő felirat olvasható: ez a hely

„a nyugalom és a béke oázisa mindazok számára, akik egy pillanatra ki akarnak szakadni a forgalomból és a száguldásból, hogy az imádságban békére leljenek”.

Az Autobahnkirchéket a környék katolikus vagy protestáns plébániájának hívei gondozzák. Tisztán és rendben tartják a kápolnákat, friss virágot hoznak az oltárra, és ügyelnek, hogy mindig legyen bent elegendő számú tájékoztató füzet. Vendégkönyvet is kihelyeznek, melynek nyomán követhető a látogatók száma. A vendégkönyv tanúsága szerint a medenbachi autópálya-templom például évi 45 ezer látogatót számlál.

Míg a hagyományos templomokban fogyatkoznak a hívek, a német autópályák mellett felállított rendhagyó kápolnák olyan közönséget is megérintenek, akiktől a vallásgyakorlás távol áll.

„Sok utazó egyszerű kíváncsiságból tér be – mondja Utz Machert, medenbachi protestáns lelkész. – Ez az első lépés a spiritualitás felé.”

„A medenbachi kápolnában van valami különleges és egyszerű, ami betölti a szívemet – mondja az 52 éves Ulrika, aki munkája miatt gyakran van úton, és rendszeresen megáll itt feltöltődni. – Nem járok vasárnaponként templomba, de a vallási épületekből áradó derűs nyugalom mindig megérint.” A 61 éves Edmund is hasonlóan nyilatkozik: „Havi tízezer kilométert vezetek. Itt, a kápolnában feltöltődöm, és megnyugodva folytatom az utat tovább. Imádkozom Istenhez, hogy védjen meg hosszú utazásaim során, és hogy vigyázzon a családomra.”

A medenbachi kápolnát a protestánsok tartják fenn, de a kápolna mindenki előtt nyitva áll. „Az Autobahnkirche ökumenikus kezdeményezés”

– mondja el Utz Machert. Az oltár felállítását az evangélikus és a katolikus egyház közösen finanszírozta, a márciustól októberig havi egy alkalommal megtartott misét a lelkészek és a papok felváltva mutatják be. Maga az épület a protestáns hagyományokba illeszkedik, a templom berendezése azonban katolikus szokásokat tükröz. Ahogy egy látogató találóan megfogalmazta:

„Legyen katolikus vagy protestáns, egy templom mindig az Istennel való találkozás helyszíne.”

La Croix/Magyar Kurír