A Pannonhalmi Főapátság honlapján az alábbiakat olvashatjuk a bencés rend alapítójáról és Regulája kidolgozójáról: Szent Benedek (kb. 470–547) életéről meglehetősen keveset tudunk. Egyetlen kortársától sem maradt fenn semmi rá vonatkozó adat. Halála után 40-50 évvel azonban, még elő tanúk elbeszélése nyomán Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusok című művének második részében megírta Benedek életét. Ez azonban, a szerző szándéka szerint, a Benedek életéhez kapcsolódó kis történetek, csodák sorozata. Gergely pápa azt akarja olvasói tudtára adni, hogy Benedek – „neve és kegyelem szerint áldott” (ezt jelenti a Benedictus név is) – a Szentlélek mindenféle adományát megkapta.

Benedek a szabin hegyek között fekvő kisvárosban, Nursiában (ma Norcia) született. Rómában tanult, ám tanulmányai befejezése előtt, megundorodva az ottani erkölcstelen élettől, visszavonult. Éveken át remetéskedett az Anio folyó völgyében fekvő Sublacumban (Subiaco); majd tanítványokat gyűjtött maga köré. Később – a hagyomány szerint 529-ben – innen is tovább ment. A Cassinum-hegyen (Monte Cassino) telepedett le végleg, és monostort alapított. Itt írta meg a közösségben élő szerzetesek szabálykönyvét, a Regulát, a szerzetes atyák tanításának és saját élettapasztalatainak felhasználásával.

A Regula szerzetesi életkeretet és lelki alapokat nyújtó írás, amely szerkezetileg Prológusból és 73 fejezetből áll. A benedeki Regulát követő szerzetesek apát vezetése alatt az evangéliumi tanácsok vállalásával radikálisabb keresztény életet szeretnének élni. Mindebben a tanulékony szív megőrzése, az engedelmesség, az egyszerű élet vágya és a tisztaság segíti őket. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (lelki épülést szolgáló olvasmányok) és a munka jelöli ki – olvasható a pannonhalmi honlapon.

Szent Benedek műve, különösen Regulája spirituális kovászként hatott, amely az évszázadok során hazája és kora határain jóval túlmutatva megváltoztatta Európa arculatát – mondta 2008 áprilisában, a nursisi szentről tartott katekézisében XVI. Benedek pápa. A római birodalom összeomlása után új spirituális és kulturális egységet hozott létre. Ennek alapja pedig nem más, mint a földrész népeit összekapcsoló keresztény hit. Ezáltal született az a valóság, amelyet ma Európának nevezünk. Európa csak azokra az ősi keresztény gyökerekre épülhet, amelyeket éppen a bencés monachizmus terjesztett el a kontinensen. „Keresztény gyökerei elismerése nélkül Európa nem találhat vissza identitásához” – fogalmazott a Szentatya. Az V. század Európája új önazonosságát kereste, miután megbukott a római birodalom által rákényszerített egységesítő rendszer. A XX. század Európájában két világháború és totalitárius ideológiák pusztítottak. Ezek bukása után földrészünk nem kevés fáradsággal keresi új, egységes arculatát. A két történelmi korszak közös gyökere a kereszténység, amely éppen 1500 évvel ezelőtt, a montecassinói hegyről az egész földrészre elvitte egy ötvenéves remete lelkiségét, aki kezdeti, Istent szemlélő életmódjának tartósan nyilvános és egyházi arculatot kívánt adni. Azt akarta megmutatni, hogy Isten nem távoli hipotézis, hanem jelen van minden ember életében. Ezek az ősi gyökerek egyben modernek is földrészünk számára, amelyet Isten „életnedve” nélkül az a veszély fenyeget, hogy az önmegváltás utópiájának csapdájába esik – hangsúlyozta a pápa.

Nursiai Benedek az ima embere volt. Mielőtt kolostoraival döntő hatást gyakorolt volna az európai civilizáció és kultúra fejlődésére, visszavonult egy subiacói barlangba. Önuralmat és alázatot gyakorolt az Istennel való kapcsolatban. Ima nélkül nem tapasztalhatjuk meg Istent – hangsúlyozta katekézisében a pápa. Hozzátette: Benedek spiritualitása nem egy valóságtól eltávolodott belső élet volt. A korát jellemző nyugtalanságok közepette Isten színe előtt élt, és soha nem tévesztette szem elől a hétköznapi élet kötelességeit, valamint az ember konkrét szükségleteit. Istent szemlélve értette meg az ember és küldetésének valóságát. A konkrét szükségletek szintézise az „ora et labora” – „imádkozzál és dolgozzál” alapelvű Regulája.

Szent Benedek „minimálisnak” minősítette Reguláját, amely valójában nemcsak a szerzetesek számára jelent hasznos útmutatást, hanem mindazoknak, akik vezetőt keresnek az Isten felé vezető úton. Mértékletessége, embersége, a lelki életben az alapvető és a másodlagos józan megkülönböztetése révén a Regula mai napig megőrizte megvilágosító erejét – mondta katekézisében XVI. Benedek pápa.

A keresztény Nyugat számára a benedeki Regulát követő szerzetesek, a bencések teremtették meg a szerzetességet.

* * *

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
(Weöres Sándor: Tavaszköszöntő, részlet)

Benedek ünnepének böjti időpontját az a legenda magyarázza, mely szerint a szent egy megközelíthetetlen barlangban remetéskedett és böjti maradékon élt, amit egy remetetársa eresztett le neki kötélen. Miután meghalt a segítőtárs, az ördög, aki igencsak haragudott a szentre, eltörte azt a harangocskát, amivel Benedek világnak jelt adhatott volna. Csak az isteni gondviselés mentette meg az éhenhalástól – olvasható Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.

A tavaszi napéjegyenlőség körüli jeles napokkal, a melegbe forduló böjti szelekkel kapcsolatos a jól ismert mondás: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget”. E zsákról azt is tudni véli a göcseji nép, hogy ebből ereszti ki Benedek a szárnyas rovarokat. A göcsejiek szerint Sándor és József a szegény nép ellenségei, mert böjti szeleik szétkócolják a zsúpfedeles háztetőket. Benedekkel elnézőbbek, mert vele, a naptár szerint, valóban megjő a tavasz – ismereteti Jankovics Marcell.

Benedek napja, március 21-e a tavasz első napja. „Ha ezen a napon dörög az ég, száraz lesz a nyár” – tartották elődeink. Szeged környékén a Benedek-napon ültetett hagymát augusztus 24-én szedték föl, utána a háztetőre rakták, ahol hét napon át érte a napsugár, s hat éjszaka a harmat. Ennek a hagymának a főzetét elsősorban a tífuszos betegek gyógyítására tartották alkalmasnak.

Magyar Kurír