„Higgyék el, testvéreim, nővéreim, higgyék el nekem:
Jézus Krisztus tévedhetetlen alapelve ez,
melyet önöknek már sokszor elmondtam:
előbb szívünket kell önmagunktól megtisztítani,
majd ezután Isten tölti azt be.
Akkor maga Isten költözik be és cselekszik.
Az alázat az, ami önmagunktól megszabadít, a szent alázat.”
(Páli Szent Vince)

1581. április 24-én, a Lourdes-hoz közel fekvő dél-franciaországi Pouyban született, amelyet 1823 óta St. Vincent-de-Paul-nak neveznek. Szülei szegény földművesek voltak. A közeli Dax városkába, a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja, ökreit eladva, egyetemi tanulmányait is biztosította. Vince a spanyol Saragossában, majd Toulouse egyetemén végezte tanulmányait: egyházjogot és teológiát tanult. Tizenkilenc éves korában szentelték pappá.

Egy hajóúton török kalózok fogságába esett, nyíllal megsebesítették, Tuniszban eladták rabszolgának, ahol keményen dolgoztatták. Egy hitehagyott, volt ferencesnek lett a rabszolgája, akit sikerült visszatérítenie a keresztény hitre s közösen visszaszöktek Franciaországba.

Plébánosként, majd egy főúr házi lelkészeként szolgálva ismerte meg a vidéki lakosság vallási tudatlanságát és elhagyatottságát. Ezen indításra az 1625-ben szerzetesrendet alapított: a Misszióstársaság népmissziók indításával a szegény falusi nép oktatását tűzte ki célul, továbbá a papság mélyreható képzését, jó papok nevelését. A társaság anyaháza a párizsi Szent Lázár kolostor lett. Innen származik a rársaság népies neve: lazaristák.

Női szerzetet – a Szeretet Leányai, ismertebb nevükön Irgalmas Nővérek – valamint más társulatokat is alapított. Az Irgalmas Nővérek rend megalapításának nagy segítője volt Marillac Szent Lujza.

Sokféle intézmény alakult ki körülötte, melyeket Párizsból irányított. Felkarolták a szegényeket, az elhagyatottakat és a betegeket; foglalkoztak a gályarabokkal. 1640-ben az árva gyermekek felkarolására egy újabb intézményt alapított.  Életre hívta a papi rekollekciókat.

Nagy munkabírás jellemezte, prédikált, írt; pusztán leveleinek száma: 30 ezer. A legmagasabb politikai köröknek volt tanácsadója.

Sokat imádkozott, virrasztott. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Már életében szentként tisztelték.

Párizsban halt meg, 1660. szeptember 27-én. Derűs arca üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) ma is látható. 1729 augusztusában boldoggá, 1737 júniusában pedig szentté avatták.

1885-ben XIII. Leó pápa az egész világ minden karitász egyesületének pártfogójává nyilvánította.

Magyar Kurír