„Testvéreim, ha Isten velünk, ki ellenünk?” – szólalt meg a Szent Pál-i kérdés a Római levélből vett szentleckében (vö. 31–39). Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard? Sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől. Arra, akinek életpéldáját e szentmisében felidéztük, tökéletesen igazak e mondatok; a vértanú győri püspököt, Apor Vilmost semmi nem szakíthatta ki Isten szeretetéből, és ez a biztonság adta neki azt a csodálatraméltó szilárdságot és erőt, mely képessé tette a legnagyobb áldozatra.

Bár másokat védelmező testét megölték, lelke „megmenekült, mint madár a vadászok hálójából”; ahogy az olvasmányközi énekben hallhattuk. A szentmise könyörgései és énekei is mind-mind az életáldozatra mutattak, ahogy a liturgia piros színe is. Az Alleluja verse így szólt:

Nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni, annyira megszerettünk titeket.”

Az evangéliumi szakasz a Jó Pásztorról szólt, Jánostól (10,11–15). „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért” – mondta Jézus. Boldog Apor Vilmos püspök tökéletesen „utánozta” Urát és Mesterét ebben is.

Fekete Szabolcs Benedek szentbeszéde elején felidézte azt a napot, mikor először hallott Boldog Apor Vilmos haláláról. Még gyerek volt, április 4-e volt éppen, és nagyszüleinek mesélt az ünnepségről, fehér ingben, piros nyakkendőben. Nagyszülei pedig válaszul elmesélték neki, hogyan dúlták fel falujukat a „felszabadítók”, és azt is, mi történt Győr püspökével 1945 húsvétján, április első napjaiban.

Ezt követően Apor Vilmos első püspöki körleveléből idézett a szónok:

A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy »mindenkinek mindene« legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé.”

Mindenkinek mindenévé lenni: ettől szép a papi élet – fordult a jelen lévő számos paptestvéréhez a püspök. – Mindenkinek mindenévé lenni? Mindannyian így indultunk neki. Aztán van úgy, hogy az idő múlásával visszaveszünk dolgokat a Jóisten kezéből. Emlékeztek a szenteléskor érzett nagy lelkesedésre és szeretetre? A papi élet sok örömet rejt. De az örömet keresni kell – figyelmeztetett Fekete Szabolcs. – Az örömnek ez az alaptermészete. Keresni kell, nem arra várni, hogy majd ránk talál. Bele van rejtve életünkbe az öröm, a Jóisten így alkotta a papi életet. Vannak nehéz időszakok, a mi életünkben is, de a Jóisten egyetlen olyan napot sem enged, melybe ne rejtene valami szépet, valami örömet. Ha olykor úgy érezzük, hogy mégis, hogy egy napban nem volt semmi öröm, akkor mi hibáztunk el valamit.

Boldog Apor Vilmos olyan gyönyörű életet élt! Mi sem tudunk építkezni, ha meg vagyunk savanyodva. Olyan papokra van szükség, akikről sugárzik az öröm! Szükség van rátok, Isten kedve szerinti papokra!

Most csöndet tartunk, és hívjuk a Lelket, hogy segítsen minket megújulni és megújítani a föld színét – mondta végül a szombathelyi segédpüspök, ismét a lelkipásztorokat megszólítva. – Jó rátok nézni. Piros nyakkendő helyett piros stólában vagyunk együtt.

A Győri Egyházmegye piros stólát viselő papsága együtt mutatta be a legszentebb áldozatot az egyházmegye vértanú püspökének példájára tekintve és emlékezve.

A szentmise végén a püspökök és a papok Boldog Apor Vilmos sírjához vonultak. Ott könyörgések hangzottak el a vértanú püspök közbenjárását kérve jó papokért, új papi hivatásokért, önzetlen segítőkészségért a rászorulók felé, az ifjúságért, a békéért, jóakaratú és bölcs vezetőkért.

Az ünnep a Veres András megyéspüspök által elmondott imádsággal zárult:

Mindenható örök Isten! A Te szolgád, Boldog Vilmos püspök életében szeretettel hajolt le a szegényekhez, és bátran kiállt az igazságtalanság áldozatainak védelmében. Életének hősies feláldozásával megvédte a rábízottakat a testi, lelki veszedelemtől, és ezzel kiérdemelte a vértanúság koronáját. Kérünk, Istenünk, add, hogy hathatós közbenjárására legyünk mi is élő tagjai egyházadnak, az igazság védelmében bátran kiálljunk, embertársainkat pedig odaadó szeretettel szeressük. Ámen.

Az ünnepi szentmise zenei szolgálatát a Brenner János Hittudományi Főiskola énekkara látta el, Horváth Csaba papnövendék vezényletével. Felhangzott Kodály Zoltán Magyar miséje, Halmos László Ecce Sacerdos, valamint Horváth Csaba Himnusz Apor Vilmoshoz című kórusműve.

Szerző: Borsodi Heni

Fotó: Ács Tamás/Győri Egyházmegye

Magyar Kurír