Bevezetés.

Édes Jézus! Öreg, beteg, elhagyott, szegénységben élő és magányos embertestvéreinkért imádkozunk e szent keresztúton. Hiszen az ő vállukon is ott van a súlyos kereszt. S ha akarják, ha nem, cipelniük kell. Jézusom, Te különösen is szereted őket. Ó adj nekik erőt mindennapi keresztútjukon! Ámen.

1. állomás: Jézus vérrel verejtékezik az Olajfák hegyén.

Ki tudná ma megszámlálni azokat az öregeket, betegeket, akik a nagyvilágban betegágyaikon, szobájuk csendjében érzik át a kegyetlen valóságot: a magányt. Társuktól megváltak, gyermekeik nem törődnek velük. Rokonságuk csak örökölni akar.

Jézusom, áldd meg őket getszemáni szenvedésed érdemeiért, hiszen Te is átélted a magány és elhagyatottság nagy keresztjét. Ámen. 

2. állomás: Júdás Jézust elfogatja.

Nemcsak Téged, hanem őket is érik -júdáscsókok-. -Mama, nincs időnk meglátogatni! Küldjél pénzt, szerető gyermeked!- -Szégyelljük, hogy nem vagy modern!- -Nem mennél-e el az öregotthonba?- . és így tovább.

Jézusom, áldd meg őket, amikor a legközelebbi hozzátartozóik árulják el, kiteszik, bántalmazzák, vagy júdáscsókjaikkal szomorítják meg őket. Ámen

3. állomás: Jézust megostorozzák.

 Hányszor ostorozza őket is a magány! Asztalhoz ülnek egyedül. Nincs akivel beszéljenek, akinek jó étvágyat kívánjanak. Sokszor az sincs amit egyenek, mert nincs aki bevásároljon, vagy sorba álljon. Máskor a láz , vagy a betegségek ostorozzák őket.

Uram, Te légy mégis nekik a gyakori táplálékuk a szentáldozásban! Jöjj el, Jézus, légy vendégük! Adj jószívű szomszédokat, akik szemmel kísérik az asztalukat is! Ámen. 

4. állomás: Jézust tövissel megkoronázzák.

Őket is sokszor megkoronázza és megcsúfolja a tehetetlenség, az öregkori végelgyengülés. Már nem tudnak magukról gondoskodni. Imádkozni sem képesek. Emlékeik összezavarodnak. Hitükben is kísértést szenvednek. Elkeserednek.

Uram, csak a Te nagy szenvedésed érdeméből tudnak ők is felkelni. Ámen. 

5. állomás: Jézust halálra ítélik.

Mennyi gyilkos ítélet éri őket is: -Nem értesz hozzá!- -Te ezt már nem tudod megcsinálni!- -Ne szólj bele!- -Nincs jogod hozzá!- -Mi tartunk el!- és így tovább...

Istenem, minden ilyen epés mondat kegyetlen és gyilkos ítélet. Halálra ítélésük. Uram, adj nekik erőt! Ámen.

6. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet.

Ők is ezt teszik nap-nap után. Betegségek kínozzák őket, s megroppant az erejük. Hordozzák az öregedés naponta rájuk nehezedő keresztjét.

Segítsd őket, hogy keresztjeik előkészítsék őket az örök életre! Ámen.

7. állomás: Jézus többször elesik a kereszt alatt.

Régi, vagy fiatalkori bűneik őket is a földre nyomják. Bántják őket múltuk bűnei. Az, hogy sok mindent jobban csinálhattak volna. De földre nyomják a jelen bűnei is: önzőek, féltékenyek, irigyek, kapzsik. Makacsok és kevélyek.

Add meg nekik Jézusom, hogy belássák: bizony, ők is sokszor elesnek! Ámen.

8. állomás: Cirenei Simon segít.

Minden reászorulónak fáj, hogy -csak szükségből- segítenek. Az unokák hazudoznak, ha segíteni kell.. Leányaik nem érnek rá.Fiaiktól kérni kell a kenyér, a gyógyszer, a tűzifa vagy egyéb kiadások árát. Sokszor kapják a segítséggel együtt ezt a csomagolást: -Vedd észre, hogy teher vagy már!- Uram, rázd fel hozzátartozóik szívét!

Add, hogy az öregeknek is akadjon gyengéd és megértő barát! Ámen.

9. állomás: A jeruzsálemi asszonyok sírnak.

Az öregeknek is fáj, ha látják, hogy öregségükkel és sorsukkal nehézséget vagy fájdalmat okoznak másoknak. Ezért inkább bánatukról hallgatnak. Bajaikat, betegségüket, szükségeiket is eltitkolják. Egyedül hordozzák keresztjüket, magukba zárkóznak. És ha kell, még ők vigasztalnak másokat!

Uram, áldd meg őket, mert ilyenkor nagyon is hasonlítanak Tehozzád! Ámen. 

10. állomás: Jézust levetkőztetik és keresztre feszítik.

Az öregekről már nincs amit letépni, csak a becsületük köntösét. Egykori fiatalságuk munkakedvét törtetéssel magyarázzák. Ha vagyonuk van: önzőek és fukarok. Ha nincs semmijük: csapodárok és pazarlók. Ha jótetteiket emlegetik: lám, mennyire hiúk.

Uram, segítsd meg őket, hogy csak arra figyeljenek, amire Te tartod őket! Ámen.

11. állomás: Jézus megbocsát a jobb latornak.

Milyen sok a megátalkodott bűnös is közöttük! Nem imádkoznak. Káromkodnak. Sokan isznak. Nem gyónnak és nem áldoznak. Az öregség maga már keresztre feszítés, de jaj, ha erre a szegek az öregkori nagy bűnök és Istentől való végső elforduláshoz vezetnek.

Jézusom, légy hozzájuk is irgalmas legalább az utolsó pillanatokban! Jussanak hozzá utoljára a szentségekhez, mert értékes tékozló gyermekeid ők is. Ámen. 

12. állomás: Mária Jézus keresztje alatt.

Milyen sok öregnek fáj az övéivel való találkozás. Rettegnek durvaságuk, szeretetlenségük miatt.

Fájdalmas Szűzanya! Te öleld őket karjaidba! Jutalmazd meg a szentolvasó oly gyakori imádkozásáért őket, -Öregek Oltalma, Mária!- Ámen.

13. állomás: Jézus meghal a kereszten.

Az öregeknek is egyszer a halál lesz a legnagyobb orvos. Ez elkerülhetetlen. S hozzátartozóik, gondozóik hányszor eltagadják ezt előttük. Kiveszik kezükből a halálra való jól felkészülés lehetőségét. Ezért nem jutnak sokan hozzá a szentkenet isteni vigaszához. E helyett a földi vigasz kenetes sivárságát nyújtják nekik.

Uram, könyörülj rajtuk! Ámen. 

14. állomás: Jézust eltemetik.

Az öregek is végül a sírba kerülnek. Sírhalmukat aztán lassan felnövi a gaz. Elkorhadt keresztek jelzik, hogy egykoron éltek. Eső, fagy rongálja síremlékeiket. És oly kevés ima száll már értük az Égbe. Az élő öregek is eltűnődnek: Így lesz majd velem is?

Uram, adj nekünk érzékeny szívet, hogy szeretettel segítsük keresztútjukon, amely a ­miénk is lesz. Ámen.

15. állomás: Jézus dicsőségesen feltámadt.

És őket is feltámasztja! Szívére öleli őket és mindenért kárpótolja. Megkapják szent és örök jutalmukat imádságos, dolgos életükért, a szeretet megéléséért. Többé már nem lesz számukra sem halál, sem gyász, sem fájdalom. Isten letöröl a szemükről minden könnyet.

Megdicsőíti testüket, hogy abban támadjanak fel az utolsó napon. Ámen. 

Befejezés.

Édes Jézus! Öreg és beteg testvéreinkért imádkoztunk. Add, hogy ne feledjük el: egyszer mi is megöregszünk! Sorsukra jutunk. Ahogyan mi mértünk nekik, nekünk is úgy fognak visszamérni. Fájdalmas Szűzanya és Szent Őrzőangyalok! Vigyázzatok rájuk, amíg az égbe hazatalálnak. Ámen.

(Incze Dénes. 1985. február hava

Reményik Sándor:
Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet! 
Nézd: elszárad a fám, 
A testem-lelkem fája... 
De épek még a gyökerek talán. 
A tompa, tunya tespedés alatt, 
Gyökereimben: érzem magamat, 
És ott zsong millió melódiám. 
Én Istenem, gyógyíts meg engemet! 
Hiszen - nem is éltem igazában. 
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, 
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: 
Rólam gondolt roppant gondolatod 
Torz árnyékaképpen. 
Egy kóbor szellő néha-néha 
Valami balzsam-illatot hozott. 
Akkor megéreztem: ez az élet, 
S megéreztem a Te közelléted, - 
S maradtam mégis torz és átkozott. 
Én Istenem, gyógyíts meg engemet. 
Én szeretni és adni akarok: 
Egy harmatcseppért is - tengereket. 
S most tengereket látok felém jönni, 
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.