Ó, dicsőséges, ó, ékességes,

mint a csillag, fényes!

Úrnőnk s Anyánk vagy, drága, szép, erényes.

Angyali szózat, látnoki jóslat,

ős királyi magzat,

bölcs Salamonnál zeng neked a hangzat.

Menny királynője, baj enyhítője,

égi sark erője.

Tavaszi színben rózsa aranytője.

Hajnal nyílása, éltünk világa,

nap dicső sugara!

Új fényt fakasztál üdvünk borújára.

Éj tiszta holdja, kín gyógyítója.

Rab szabadítója:

tőled segítve láncait leoldja.

Nap mosolygása, füst lobogása,

szende szűzi lányka:

Szeplőtlen, érted gyúlt a Király lángra.

Szép arany nyaklánc, mennyei borház,

érctorony, fedett sánc:

minden nyomorgót üdvét adva megszánsz.

Ámen.

Az ünnep eredete, története

Röviddel II. János Pál pápa második lengyelországi zarándokútja előtt az egyik budapesti buszmegállóban középkorú házaspárral találkoztam, térkép volt a kezükben, s meglehetősen tanácstalanul tanulmányozták... Kérdésemre, segíthetek-e valamiben, idegenszerű kiejtéssel beszélt német nyelven adták elő tájékozódási nehézségüket. Miután elmagyaráztam nekik a helyes útirányt, a busz indulásáig maradó néhány percben beszélgetés alakult ki köztünk. Kiderült, hogy lengyelek és sietnek haza, mert lakóhelyükön, Poznanban akarnak lenni, mire a pápa odalátogat... Szóba került Czestochowa is, és egyszerre csak nekem szegezték a kérdést: -- Hol van a magyarok nemzeti kegyhelye?
Zavarban voltam, de végül is kénytelen voltam megmondani, hogy hazánkban vannak Mária-kegyhelyek minden egyházmegyében, de egy országos jellegű „sanktuarium narodowe” (nemzeti kegyhely) nincsen. El lehet gondolkozni azon, miért van ez így... Bizonyára szerepet játszik benne a török hódoltság kora, amikor az egyházi szervezet és közigazgatás éppen az ország központi részén ment tönkre. Ezt a hiányt ellensúlyozza az a tisztelet, amellyel minden kor és hely katolikus magyarja hódol Szűz Mária mint Nagyasszonya előtt. Kevesen gondolnak talán arra, hogy az „asszony”, s így a „nagyasszony” szó nyelvünknek még pogány kori rétegéből való... A magyar nyelvbe az alán „achszin” szó kerülhetett át a 8.század táján, amikor szorosabb kapcsolatok lehettek az előmagyar törzsek és az alánok között. Az ő nyelvükben a jelentése ez volt: úrnő, fejedelemasszony. A Halotti Beszédben még így olvassuk: „vimagguc szen achscin mariat”. Később elhomályosult ’fejedelmi’ jelentése, s nyilván ezért adhatták hozzá a fokozó ’nagy’ jelzőt... (A m. nyelv tört--etim. szótára. I. k. Bp., 1967. 189. lap).
Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, istápolása, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. E természetfeletti kapcsolatot Mária és hazánk népe között a Szent István halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-i, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása.
1693-ban I. Lipót király a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i fölajánlását a Nagyasszonynak. Az egyházi élet újjászervezésében ismét nagy szerepet játszott a „mindörökké áldott Nagyasszonyunk”.
XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték. X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után áthelyezte a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re, de 1984-től ismét október 8-án üljük.
Mi magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsünk: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti Patrónaként tisztelni Máriát, s 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638- ban, és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta föl Máriának, 1647-ben; ők december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította a Szűzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész Latin-Amerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék, valamint, hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.
Legismertebb Mária-énekünk e szavakkal kezdődik: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk”' A boldog jelző nemcsak a latin „beata” egyszerű fordítása... Már a 13. században jelentése volt e szónak a gazdag; a múlt század végén pedig az áldott, a terhes állapot jelzésére is használták. Ma nem a csatatereken dől el a magyarság jövője, hanem a szülészeti osztályokon! És azokban az otthonokban, családokban épül tovább, ahol a szülők a mindennapi kenyér mellé hitük, reményük és szeretetük bőségéből, gazdag, egyre megújuló tartalmából tudnak és akarnak adni gyermekeiknek.
Imádságok
„Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint”. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)
Istenünk, ki a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nemzetünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el, engedd kegyesen, hogy akit Szent István királyunk példája szerint Nagyasszonyunknak tisztelünk a földön, annak örök társaságában örvendhessünk a mennyben!

Forrás: Diós István: Szentek Élete

Imádság Nagyasszonyunkhoz a hazáért

Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István, neked felajánlott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak atyáink, és kiszabadultak minden ínségből, mert szemed folyvást vigyázott örökségedre, mindörökké áldott Asszonyunk! Ezt bizonyosnak tartván, gyakorta folyamodtunk hozzád és tapasztalásunk után mondhatjuk el, hogy te miattad áldott meg bennünket az Úr. Ezen reménytől buzdíttatva, e bizalom által lelkesítve oltalmad alá futunk mi, a te néped, a te örökséged, a te nyájad! Hisz gyermekeidnek neveznek minket, országunkat pedig különleges pártfogásod révén Mária országának.

Könyörögj, Asszonyunk, egész népünkért, légy hozzánk irgalmas, tartsd össze örökséged polgárait, kiket védelmed alá vettél, őrizd meg minden bűntől kegyességeddel, kormányozd és tartsd meg Isten szeretetében és félelmében. Ne vesd meg esdeklő gyermekeidet és a bűneink bocsánatáért könyörgőket, régi irgalmasságod karjával védd meg és óvd meg, mert ámbátor mi elhagytuk a gyermeki kegyeletet, Te nem szűntél meg Anyánk lenni. Légy szószólónk szent Fiadnál, hogy akarata szerint intézzük életünket és téged, Nagyasszonyunknak és védőnknek valljunk és tiszteljünk életünknek mindennapján.
Kelj fel, Anyánk, te uralkodjál fölöttünk és hallgasd meg könyörgéseinket, hogy közbenjárásod által megsegítve, a jelen élet után az örökkétartó boldogságba jussunk. Amen.

(350 évvel ezelőtt a török még hazánk területének nagyrészén uralkodott; nehéz idők jártak a megritkult nép fölött; ebben az időben írta Esterházy Pál nándor; igaz magyar és Mária-tisztelő ezt az imádságot.)