Advent, új kezdet,

új egyházi év.

Újra útnak indulunk Jézus Krisztus útján. Jócselekedetekkel akarunk indulni a közelgő Krisztus elé.

Új elhatározás, szent várakozás gyullad a lelkünkben.

Virrasztva és imádkozva készülünk Jézus megtestesülését ünnepelni. 

A Biblia legvégén feltör a szívből fakadó kérés: jöjj el, Uram Jézus. A valamiképp már Istenre talált és ezért Istent még inkább kereső ember kívánsága ez. Oly mély, hogy ránkmaradt arám eredetije: maranatha: Jöjj el, Uram Jézus! Az advent szó ennek a latin megfelelője. Az egyház nyelvén Úr-jövetet jelent. Az Úr: a názáreti Jézus Krisztus, akiben Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiaként adta Őt nekünk, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Eljövetelét több szinten érthetjük: A keresztény ókor két eljövetelére gondolt: s történelmi és a világvégire. A történelmire, a már megtörténtre, hogy Jézus közénk született, vállalta emberi mivoltunkat, mai szóval: szolidáris velünk. Ezzel lehetővé tette számunkra, hogy megszabaduljunk vétkeink nyomasztó terhétől. Jézus világvégi eljövetelét ekkoriban második eljövetelének mondták, s olyan komolyan vették, ahogy Jézus a virrasztásra és készenlétre tanított minket. Aki virraszt, azért van ébren, hogy az éjszakában élve, ne legyen az éjszaka fia. S ebben valami remény, valami öröm csillan meg: közel már az Úr! Adventi liturgiánk ma is csupa líra, bensőség, bizalom. Egyedülálló a vallások világban, hogy egy böjtös jellegű időszakban külön vasárnapja van az örvendezésnek. A középkor már hármas Úr-jövettel számolt: a történelmivel, az ezentúl kihangsúlyozott kegyelmivel és az eszkatológikus világvégivel, amint ezt pl. Szent Bernát l2.Szent.i beszédei már tükrözik. A kegyelmi advent Krisztusnak a jelenbeli valamiképpeni eljövetelét hangsúlyozza: Ő az idő szövetének az idei 1989. Karácsonyán is megérinthet minket. És ennek a szemléletnek a gyökerei talán a legrégibbek advent átélésében: ugyanis az ősadvent a 4 Szent.-ban egy Vízkereszt előtti háromhetes keresztségi felkészítő időszak volt. Jellemző, hogy a középkorban, - hazánkban is - advent első vasárnapján Jézus virágvasárnapi bevonulását olvasták evangéliumként. Ezzel azt akarták mondani, hogy Ő állandóan időszerű, hogy mint a századok ura lép be az új egyházi évbe s ezen át életünkbe. Számomra érdekes felfedezés, hogy Bálint Sándor, a neves vallási néprajz-kutató szerint a budai ciszterci Szent Imre templomban egy időben felújították azt az ősi szokást, amelynek erejében advent kezdetét éjféli harangszóval jelezték. Az adventi harangok egy 4 vasárnappal összefogott időszak komolyanvételére hívnak, hogy felkészüljünk Jézus születésnapjára az elébb mondott hármas értelemben. A liturgia ugyancsak nevelően válogatja össze mondanivalóját. Ezt elmélyítheti az adventi koszorú gyertyáinak fokozatos meggyújtása, - akár a családi otthonokban is. - A hétköznapok jellegzetes élménye a keményen, de meleg szívvel vállalt hajnali mise, régi nyelvünkön aranyos mise, roráté. A templomi lelki napok, bűnbánati alkalmak mellett népi jellegű imaórákat tartanak sokfelé házaknál, több család együtt:

"Szállást keres a Szentcsalád"... .

Nekem ilyenkor boldogult Szüleim jutnak eszembe: míg Anyám a cserépkályha mellett zoknijaimat javítgatta, Apám Piusz Parsch híres könyvét olvasgatta hangosan: Az üdvösség évét. Ez a napi szentmise mondanivalóját magyarázgatta korszakalkotó, zsinatra készítő módon. Másnap meglestem a könyvet - a képeiért. Karácsony küszöbén egy olyan hatalmas zsilipet ábrázolt a vázlatos rajz, amelyet már kezdenek felvonni s beárad az éltető víz. Nyelvünkön: az üdvösség folyama, Isten szeretete, megváltása. Képben kifejezve ez az advent! Hogy ne mondanám őszülő fejjel is: jöjj el Uram, Jézus!

Katolikusradio.hu

Adventi ima

Urunk, Jézus Krisztus, teremts bennünk csendet, hogy az adventi időben Rád, a Te szavadra, útmutatásodra, szeretetedre figyelhessünk.
Teremts bennünk csendet, hogy lelkünk mélyén meghalljuk bűnbánatra hívó szavadat!
Teremts bennünk csendet, hogy meghalljuk az adventi örömhírt: emberként fogsz megszületni.
Teremts bennünk csendet!
A hit ajándékát elfogadó csendet.
A Te titkaidat elfogadó csendet.
A Te szeretetedet elfogadó csendet.
A Megváltó érkezését váró csendet.
A lélek mélyén megszülető öröm csendjét.
Hiszek, Uram, erősítsd bennem, bennünk a hitet!
Amen