HIMNUSZ

Jézus Király, csodálatos

győző, ki poklokon tapos,

nincs édesség hasonlatos,

mindenben ily kívánatos.

Király, hatalmas és dicső,

Király, győztesen érkező,

Jézus, lelkünket éltető,

előtted hódol ég, erő:

az égi kórus zeng neked

elfogyhatatlan éneket.

Az embert örvendezteted,

Istennel megbékélteted.

Jézus békét hoz, mennyeit,

túlszárnyal minden emberit;

a lélek őrá éhezik,

élvezni őt a vágy hevít.

Mi is kísérjük áldva őt,

Jézust dicsérve kérlelők,

hogy adjon nekünk szent erőt:

állhassunk égi trón előtt.

Virágként termett Szűzanya,

Jézus, szívünknek óhaja,

örökre áld imánk szava,

ó, boldog Ország szent Ura. Ámen.

A "Krisztus királysága" kifejezés csak részben fedi a valódi értelmet: "abszolút királyság" ez, Krisztusnak, az örök Fiúnak korlátlan uralma az egész teremtésen. Minden teremtés Őáltala létesült és Őbenne áll fenn. Ő az erő, mely mindenben hat, Ő a szíve és központja a teremtett valóságnak, mely Tőle kapja egységét, értelmét. És ez a Krisztus emberré lett, meghalt, föltámadott. Benne látható e világ értelme és célja. Ő hozta vissza, főleg a maga személyében, az emberiséget Isten rendjébe. Mikor e visszatérés, ez Istenbe térés, egyszer majd teljessé lesz, akkor teljes fényében ragyog Krisztus Királysága, üdvözítő ereje, és Őt magát elismeri a mindenség hatalmas megváltójául.

Az ünnep tárgya: Krisztus örök főpapsága, és mindenség fölötti királysága. A jelenleg tapasztalható és az emberiséget sújtó sok nyomorúság végső oka a népek elfordulása Krisztustól. Krisztusnak uralkodnia kell az emberiség értelmén, akaratán és szívén. Hatalma hármas: törvényhozó, ítélő és végrehajtó.

Az Egyház ezen a napon minden templomban a kitett Oltáriszentség előtt elimádkozza a Jézus Szíve litániát. Ezzel az ájtatosság résztvevői a szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek.

1925-ben rendelte el az ünnepet XI. Piusz pápa, a Nikaiai Egyetemes Zsinat 1600 éves jubileuma alkalmából. Az Egyház a zsinaton kiemelte annak idején Jézus valóságos emberségét is az istensége mellett. Istenember. Uralom illeti meg tehát Jézust a teremtett világ és az emberi társadalom felett. Az evangéliumokban királyként szerepel Krisztus (Lk 1, 32-33; Jn 18, 33-37)

Az utolsó évközi vasárnapon ünnepeljük, advent első vasárnapja előtt.

Fontos! Krisztus parancsait feltétlen teljesítsd!