Minden próféta az elsőtől az utolsóig együtt látja Isten hatalmas tetteit. Keresztelő János a Messiás eljövetelét a végső ítélet képeivel jeleníti meg: kezében szórólapát, kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti, illetve a fejsze már a fák gyökerén van; kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem gyümölcsöt.
Az Úr Jézus viszont a prófétai üzenetben két korszakot különböztet meg: egyrészt a vele kezdődő üdvtörténeti korszakot, amelyben meghirdeti Isten kegyelmének esztendejét (ez a mi időnk, az Egyház korszaka), másrészt a végidőket, amikor ítéletet tart mindenek felett, s tűz (a Szentlélek) által újjáalakítja az eget és a földet.
Most tehát a kegyelem idejét éljük, s ha őszintén magunkba tekintünk, el kell ismernünk, hogy még nem állunk készen, hogy az ítélet napja ránk köszöntsön. Másokat talán szívesen az Úr ítélőszéke elé citálnánk, készségesen alávetnénk a tűzpróbának, hogy kiégjen belőlük mindaz, amit nehéz bennük elviselnünk, magunkat viszont automatikusan az Úr jobbja felől képzeljük el, vagy pedig számítunk Isten hosszantűrésére és irgalmára. Holott a kegyelem idejét éppen fordítva kellene felhasználnunk: másokkal szemben kellene türelmet tanúsítanunk, és magunkat helyezni Isten Szentlelkének ítélete alá nap mint nap. Égő fájdalommal jár, amikor a Lélek kezelésbe vesz bennünket, de csak ő az, aki helyesen tapint rá lelkünk betegségére, és orvosolni is tudja azt.
A Szentlélek első tevékenysége tudatos keresztény életünkben, hogy ránk bizonyítja a bűnt. Jobban örülnénk, ha inkább ajándékaival, az isteni jelenlét édességével árasztana el, de éppen az a jele, hogy komolyan vesz bennünket, hogy kényeztetés helyett föltárja előttünk az igazságot, mint ahogy az orvos állítja fel a diagnózist, mielőtt hozzáfogna a kezeléshez. Nem fél sebet ütni rajtunk, hogy azután ő maga kötözze be hasonlíthatatlan gyöngédséggel.

Engedjük át magunkat ennek a szelíd tisztítótűznek! A szerelem tüze ez, mely a kárhozat lángjaival szemben olyan lesz számunkra, mint a felhő nappal, és mint tető és sátor fog ránk borulni, oltalmat nyújtva a bűn csábítása és minden ártó hatalom ellen.
Iz 2,1-5; Mt 8,5-11

fr. Barsi Balázs ofm