„A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek az ő szent hegyén.”
Vagyis Sion hegyén, mely az ő választott népét, az Egyházat jelenti. Az Egyházon kívül ugyanis nem lehetséges az emberiség egysége szeretetben, ünnepi lakomában, legfeljebb csak jogi, politikai tömörülésben.
Minden olyan ábrándozás, amely az Egyházon kívül akarja egységbe foglalni a nemzeteket, az egész földkerekséget egyetlen birodalomba, nem más, mint őrült vállalkozás, profán ökumenizmus, civil messianizmus.
Ezt a minden nemzetet egyesítő birodalomépítést támogatni annyi, mint követ hordani a bábeli torony építéséhez, mert ebből a világbirodalomból, világünnepből kimarad a Seregek Ura... Nélküle, sőt ellene és Fölkentje ellen gyűlnek össze a nemzetek.
Viszont minden olyan ábrándozás, amely az Egyházba úgy akarja összegyűjteni a nemzeteket, mint egy földi birodalomba, nagyon is evilági képzelgés az emberről, akiről Isten elhatározta, hogy csak a legmélyebb mélységben kapcsolódhat a másik emberhez. Olyan illúzió, amelyből ideje lenne már kiábrándulni annyi kudarc után.
Vegyük észre, a nagy összegyűjtés már megtörtént: a Seregek Ura az ő szent Fia által a Szentlélekben egybegyűjtötte ünneplő népét, az Egyházat, amelyben a közösség és az ünneplés is az emberi egzisztencia legmélyén történik.
Az Egyházban a végidők messiási lakomája elkezdődött, hiszen naponta iszunk az Isten tiszta ismeretét adó kinyilatkoztatás serlegéből, és eszünk az eucharisztikus Kenyérből, a búza legjavából, amely maga a feltámadt Krisztus.
Lesz mennyei Jeruzsálem, vagyis mennyei Egyház, de nem lesz mennyei civil társadalom és mennyei állam. Az Egyházból kiég az utolsó napon mindaz, ami az állam és a civil társadalom mintájára alakult benne. Ezért int az Apostol: Ne hasonuljatok a világhoz.
Az Egyház igazi valósága az emberi jelenség mélyebb rétegeiben van, a Biblia szava szerint az ember szívében, ott, ahol mint teremtett személy csakis a Teremtő személyes szeretetében létezik, és ahol képes felbonthatatlan, isteni eredetű kapcsolatokra a másik emberrel. S amint Jézus gyógyításai a mai Evangéliumban előre jelzik, az örök élet lakomáján testünk és pszichénk, mulandósággal megjelölt emberi valónk megújítva, újjáteremtve vesz részt, és a történelem elnyeri végső értelmét.
Szentírási részek: Iz 25,6-10a; Mt 15,29-37

fr. Barsi Balázs ofm