Murakeresztúron találkoztak a Kaposvári Egyházmegye ministránsai

A házigazda, Polgár Róbert plébános köszöntője után a Taize-ből érkezett András testvér elmélkedésével vette kezdetét a találkozó, akinek élménybeszámolója a kis francia faluról nagy hatást gyakorolt kicsikre és nagyokra egyaránt. Ezt követően Róka Dániel atya szemléltette kis filmjeivel, mi történik akkor, ha egy ember, legyen az gyermek, fiatal, családos vagy atya, elhanyagolja imaéletét és a Jóistenhez fűződő kapcsolatát. A lelki élet hullámvasútján sokszor ült már mindenki, ez az előadás alternatíváiban olyan hasznos tanáccsal és biztatással látott el mindenkit, melynek segítségével a mélypontokról el lehet indulni az emelkedőn: Mennyi Atyánk ölelő karjaiba. Ne feledjétek, „mindig van remény!” – hangzott el.

A szünet után felfrissülve vágtak neki a résztvevők a kiscsoportos foglalkozásoknak. A témavezetők a Budakesziről érkezett domonkos nővérek voltak. Hivatásról beszélni gyermekeknek és fiataloknak? Nem könnyú feladat. A ministránsok egy órán át érdeklődve kérdezgették a nővéreket, és ritka odafigyeléssel hallgatták válaszaikat. Hála Imelda nővérnek, Lúcia nővérnek, Anna nővérnek és Ágnesnek előadásaikért! Ha a ministránsok közül csak egyben segítették a hivatás gondolatát elmélyíteni, mindenképpen megérte.

A szentmisét Friszár Károly kerületi főesperes celebrálta, amely Szabó Péter, murakeresztúri ministráns tanúságtételével kezdődött. Károly atya prédikációjában említette, hogy ha hétköznapjainkban a számunkra fontos dolgokat félre tudjuk tenni, mert éppen litániára megyünk focimeccs helyet, akkor az is előfordulhat, hogy amíg a litánia véget nem ér, nem kezdődik el a várva várt meccs! – „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik!”

Az ebédet követően két csoportot alakítottak ki a jelenlévő ministránsokból: az alsósok a plébánia kertjében játékos-ügyességi vetélkedőkön mérettették meg magukat, míg a nagyobbak a faluban kialakított pontokon oldották meg a nehezebbnél nehezebb szellemi és ügyességi feladatokat. A nap végén nem maradhatott el a várva várt jutalom sem, melyet csillogó szemmel és nagy mosollyal vettek át a ministránsok a kellemesen fárasztó, de tartalmas találkozó zárásaként. Emlékeztessen bennünket ez a ministránstalálkozó arra, hogy valóban: „Isten tenyerén a lenyesett fa kizöldül!”

A szervezők és a résztvevők köszönetüket fejezik ki: a kaposvári püspökségnek, amiért segítették és támogatták a murakeresztúri egyházközséget a ministránstalálkozó lebonyolításában; az előadóknak, hogy elfogadták a meghívást, valamint a magokat, amelyek a hivatások csírái lehetnek a gyermekek életében; a Magvető együttesnek, akik zenei szolgálatukkal hangulatossá tették az együttlétet; az atyáknak és hitoktatóknak, hogy idejüket áldozták a ministránsokra, akik hétről hétre szolgálnak Istenünknek a szentmise oltáránál; valamint a murakeresztúri fiataloknak, szülőknek, nagymamáknak, akik segítették a szervezők munkáját, akik nélkül a találkozó nem lehetett volna ilyen sikeres. Deo gratias!

Kaposvári Egyházmegye/Magyar Kurír