Február 13-15-i hétvégén lelkigyakorlatot tartottak a verbita szerzetesek Budapesten a 15-30 éves korosztály számára. A résztvevőknek a Budatétényi rendházba kellett pénteken megérkezniük.

"Mitől félsz?" - a hétvége témája egyszerűnek hangzik, hétköznapi, gyakori és mély problémákról szólt. De valóban ilyen egyszerű lenne? Mi is az a félelem? Mit jelent félni valamitől, valakitől? Miért félünk? Hogyan lehetünk úrrá a félelmeinken és győzhetjük le azokat? Ezekre, és sok más hasonló kérdésre keresték a választ a résztvevők és a szervezők együtt ebben a pár napban.

Jómagam nem első alkalommal vettem részt verbiták által szervezett rendezvényen és most is rengeteg újfajta programon vehetett részt az, aki rászánta idejét e lelkigyakorlaton való részvételére. Új információkat tudhattunk meg a szerzetességről, a papságról, a verbita és a piarista életről. Gondolatébresztő, személyiségfejlesztő előadásokat, tanúságtételeket, a Jóistennel fenntartott kapcsolatunk elmélyítésére és a laikus evangelizációra buzdító prédikációkat hallhattunk, illetve több alkalommal lehetőség nyílt kiscsoportos beszélgetésre, amelynek nem csak az ismerkedés, hanem az adott témával kapcsolatban történő átbeszélés, valamint a csoportvezetők által vezetett bibliamegosztás volt célja.

A résztvevők által teljes mértékben adott pozitív visszajelzések alapján kijelenthető, hogy aki jelen volt a szentségimádáson, a szentmiséken, élt a szentgyónás lehetőségével, komoly lelki fejlődési szándékkal érkezett és bizalommal fordult a verbita atyákhoz illetve testvérekhez, valamint egy lelkigyakorla hoz illő vidámsággal és jókedvvel kihasználta a programok által kínált lehetőségeket, az kétség kívül lelkiekben gazdagon, vidáman és jókedvűen térhetett haza.

A komoly programok mellett a verbita lelkiséget jellemző vidámság is helyet kapott a hétvége zsúfolt programjai közt. A verbitákat személy szerint azért is kedvelem, mert remekül ötvözik a vidámságot és életörömöt a komoly dolgokkal! Így -a megszentelt élet éve alkalmából- a résztvevők és a szervezők is magukra öltötték valamely szent jellemét. Mindenki nagy lelkesedéssel és odafigyeléssel készített magának ötletesebbnél ötletesebb jelmezeket. A szerzetesekből álló zsűri értékelte és megjutalmazta a legjobb jelmezeket. Ezt követően egy kis időre a zenéjé és a jó hangulaté lett a terep. A nyaranta megrendezésre került missziós táborok dalait, táncait ismerhettük meg.

A Sándor atya által celebrált zárómisén vasárnap mindenki az elmúlt két napra megelégedetten gondolt vissza. Mindenki sokat kapott és adott, megismertük önmagunkat kicsit más oldalról, és megismertük egymást is. Jó társasággá kovácsolódtunk össze, de sajnos a hétvége véget ért.

Egy lelkigyakorlatról nehéz beszélni, mert inkább részt kell venni rajt. Ugyanakkor erről a lelkigyakorlatról mindenki (résztvevő és szervező is egyaránt) megújulva és lelkileg felfrissülve tért vissza saját hétköznapjaiba.