Jézus semmi írási emléket nem hagyott maga után. A Bibliában csak egyszer említik meg, hogy Jézus írt volna, de, hogy mit írt, arról pontos adatokat nem tudunk. Mégis több ez az üzenet, mint egy mesélői elem.

Minden, amit az emberek terveznek, véghezvisznek és remélnek, magában hordoz egy láthatatlan dátumot: a pusztulásuk dátumát. Amit gondolunk, mondunk és írunk, gyakran már pár perc után a múlté. Talán ezért értékeljük olyan nagyra a tárgyi emlékeket a régmúltból: egy egyszerű csont, néhány kő, vagy papiruszdarabok, mert egy darab "múlhatatlanság" illúzióját hordozzák magukkal..

Múlhatatlan szavak

Amit Jézus írt a homokba, az is a "jöttment" kategóriába tartozott volna? Még máig sem veszítettek Jézus szavai hatalmukból, még mindig egyedülálló a világtörténelemben. Megéri azon elgondolkodni, hogy Jézus Krisztus vajon mit akart kifejezni, amikor azt mondta: Menny, és Föld elmúlik, de az én szavaim halhatatlanok.

A csapda

A jelenet teljesen békésen kezdődik: Jézus a templomhoz megy, hogy az ott lévő írástudóknak egy "előadást" tartson. De alig kezdené el, látja, hogy az ellenfelei egy asszonyt hurcolnak, akit házasságtöréssel vádolnak. Jézusnak kéne döntenie, mert az Ótestamentum szerint az asszonyt helyben meg kell kövezni. Valójában alattomos ötletek bujkálnak ellenfelei fejében. Tudniillik Jézus a törvény betartását prédikálta. Ennek ellenére magát a "bűnösök és vámszedők barátjának" nevezi, és azt mondta: "Én nem végezek ki senkit!".

A vádlók eljárása egy csapda: Jézusnak döntést kell hoznia, hogy a válasza miatt utána őt ítéljék el - akkor pedig már nem az asszony, hanem maga Jézus ül az ókori törvényszéken. Ha nem védi meg az asszonyt, akkor elveszti a jó hírnevét, mint a "bűnösök és vámszedők barátja", viszont ha megvéd egy ilyen házasságtörőt, akkor lejáratja őt minden olyan ember, aki komolyan gondolja Isten parancsolatait. Akárhogy is dönt, a válaszát fel tudják használni ellene!

Jézus a homokba ír

Jézus szuverenitása viszont abban mutatkozik meg, hogy kihúzza magát egy sokatmondó tettel: lehajol, és írni kezd a homokba. Korábban rengeteget vitáztak rajta, hogy vajon mit is írhatott Jézus a homokba - mintha egyáltalán az lenne a lényeg!

Nem, ami a szituációt egy másik, jó irányba tereli, azok nem az ismeretlen szavak a homokban, hanem a nyugodt, átgondolt viselkedése Jézusnak. Nem ad egy gyors választ - nem dönt rögtön. Gondolkodik. Időt hagy magának, ezzel megtörve a tömeg nyugtalanságát. Amikor viszont továbbra is kérdeznek tole az írástudók, egy pillanatra kiegyenesedik, és a híres mondatát hangosan kimondja: "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.", majd újra lehajol, és folytatja írását a homokba. Ezzel Jézus Jeremiás prófétára utal (A Biblia, Jeremiás próféta könyve, 17. rész, 13. vers.): "Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!" "Vajon Isten ugyanolyan igazságosan dönt, mint kegyelmesen és megbocsátóan? - ezt nem is kérdik az írástudók. Ezzel maguk is elhagyják az "élő vizeknek kútfejét", mert Istent a saját elképzeléseik alá helyezik.

Visszavonulás tekintélyvesztés nélkül

Ilyen háttérrel egyértelművé válik a jelenet: a vádlók visszavonulnak. Ha Jézus és a farizeusok közvetlenül "támadnak egymásra", akkor az indulatok elhatalmasodtak volna. De így időt ad nekik a gondolkodásra, továbbra megengedi nekik, hogy visszavonuljanak tekintélyvesztés nélkül. És utána jön a történet tetőpontja: Jézus felegyenesedik. Kimondja a ítéletet, amely egy kérdéssel kezdődik, de ez a kérdés nem a vádlók kérdéseire ad választ, hanem a vádlók viselkedésére utal: "Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?" Az asszony: "Senki, Uram!" válaszára jön a váratlan mondat: "Én sem kárhoztatlak: eredj el, és többé ne vétkezzél!"

Jóság és igazság egyeztetése

A probléma oka az volt, hogy az igazság és a kegyelem hogyan tud egymással harmóniában lenni. A törvény büntetést ír elő. Amennyiben senki sem tartja be a törvényeket, az káoszhoz vezet.

A törvényi alapja ennek a felmentő ítéletnek nem más, mint az, hogy aki mondta a bűnös asszonynak, hogy "Én sem kárhoztatlak", maga is egy idő múlva az ő helyén áll, és őt halálra ítélik. Csak ezért nem kapnak büntetést azok, akik Jézussal vannak. Jézus tudott az emberek gyengeségéről. Mindig új, és új képekben szemünk elé tárta Isten szeretetét.