Erdő Péter: Krisztusban lássuk meg a jövőt és a reményt! Tanuljuk meg Mindszenty Józseftől, hogy fáradt korunkban is, amikor, a költővel szólva, sokan úgy érzik, hogy már „mindent szabad, de nincs értelme semminek”, Krisztusban lássuk meg a jövőt és a reményt! – mondta Erdő Péter Csehimindszenten, a bíboros újmiséjének centenáriumán bemutatott szentmisén.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Mindszenty József bíboros, hercegprímás újmiséjének 100. évfordulóján a templom előtti téren bemutatott ünnepi hálaadó szentmisére több százan érkeztek. Fukszberger Imre, Csehimindszent polgármestere köszöntőjében, miután felidézte az újmise történéseit, köszönetét és háláját fejezte ki Mindszenty Józsefnek, aki 1941-ben felvette a falu nevét [születési neve Pehm József volt – a szerk.], és ezzel beírta a település nevét a történelembe.


Veres András szombathelyi megyéspüspök mint vendéglátó köszöntőjében felidézte gyermekkora mondását, hogy egy újmiséért érdemes akár egy pár csizmát is elkoptatni, mennyivel inkább így van ez – folytatta a főpásztor – a mai centenárium alkalmával. Ezt követően a megyéspüspök felidézte Mindszenty József visszaemlékezését, mely a településhez, szülőházához kötötte: „Soha ki ne fakuljon emlékezetünkben az a ház, amely bölcsőnket ringatta”. Veres András köszöntőjének végén ünneplésre, hálaadásra és Mindszenty József boldoggá avatásáért való imádságra kérte a jelenlévőket.

Erdő Péter bíboros homíliáját egészében közöljük:


1. Száz éve annak, hogy Isten szolgája, Mindszenty József bíboros első szentmiséjét bemutatta. Az idén emlékeztünk meg halálának 40. évfordulójáról is. Amikor azonban itt, Csehimindszenten a szentéletű magyar prímás szülőházát meglátogatjuk, gyermekkora jut az eszünkbe, amely csendben telt, egyszerű és becsületes környezetben. Szinte a názáreti ház képét idézi ez az otthon. A ház lelke pedig az édesanya, aki Mindszenty bíboros életében is mindvégig erősítő, éltető, eligazító jó szellem maradt. Ahogyan a szent család életében, ebben a dunántúli családban is az imádság és a munka adott tartalmat az időnek, ettől váltak a napok és az évek értelmes egésszé.


2. Szentéletű elődöm egész munkássága során fáradhatatlanul dolgozott és odaadóan imádkozott. Pappá szentelésétől fogva kilépett a názáreti ház csendjéből és teljes odaadással fordult a közösség gondjai felé. Megkezdődött nyilvános szereplése. Erre indította az emberi jószívűség, de erre ösztönözte az Isten titka és az Isten terve iránti felelősségérzet is. Amikor 1945. április 20-án fogságából kiszabadulva végre visszaindulhatott Veszprémbe, előbb tehervonaton, majd szekéren utazott. Már ekkor látogatta a plébániákat, hazaérkezése után pedig egyházmegyéje 88 parókiáját kereste fel. Mindenütt a pusztulás képe fogadta. A rablás és erőszak jeleivel lépten-nyomon találkozott. Azonnal levelet írt Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöknek, tiltakozott a sérelmek ellen, eseteket sorolt fel a szovjet katonák részéről elkövetett atrocitásokról. Később is, egész élete során, mindig foglalkoztatta a rábízott emberek és az egész magyar nép minden gondja.

A külső körülményekről, az emberek szenvedéseiről, a nép és az ország ügyeiről, az aktuális eseményekről szóló prímási megnyilatkozások világosak és erőteljesek. Stílusukban gyakran egyéniek, de a bennük szereplő témák és az állásfoglalások jellege tekintetében mégis hasonlítanak számos más püspöki, sőt pápai beszédhez és megnyilatkozáshoz a múltban és a jelenben. Miért foglalkoznak a katolikus püspökök (…) városuk, országuk, népük olyan ügyeivel, amelyek nem kimondottan vallási jellegűek? Egyrészt azért, mert a világnézet, a vallás a gyakorlatban is következményekkel jár. Hivatása, hogy eligazítást adjon az emberek életében. Tehát nem elsősorban a püspök ad eligazítást a társadalomnak, hanem a vallás ad útmutatást az embernek. A püspök szerepe a tanúságtétel és a hit örökségének alkalmazása a konkrét körülmények között.


Létezik azonban egy történeti-kulturális előzménye is annak, hogy miért jelentkezett és jelentkezik sokszor még ma is elvárásként a püspökökkel szemben, hogy ilyenfajta megnyilatkozásokat fogalmazzanak meg. Erről itt az egykori Pannónia tartomány területén szólnom kell. A klasszikus ókorban a Római Birodalom keleti és nyugati területein egyaránt rendeztek tartományi gyűléseket. (…) Az V. század végére azonban ezeknek a részint vallásos, részint civil gyűléseknek a helyét már az egyházi zsinatok foglalják el. A püspökök pedig Nyugaton helyükön maradnak a Birodalom összeomlása után is, és igyekeznek vallási és világi tekintetben egyaránt szolgálni és szervezni a helyben maradt lakosságot, (…) főként pedig védik az emberek, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogait. Ez utóbbi feladat egyfajta morális kötelezettségként kísérte a püspökök szolgálatát a kései ókortól egészen a jelenkorig. Mindszenty bíboros fáradhatatlan munkássága tehát ízig-vérig lelkipásztori és apostoli jellegű volt.

De nem csak az aktív életben követte az Üdvözítő és az apostolok példáját, hanem tudatos nagylelkűséggel osztozott a szenvedésben is. Sok nagy eseményben nem főszereplőként határozta meg a dolgok folyását, hanem mintegy alázattal elfogadta a helyzetet, amelybe hite és hűsége miatt került. Végrendeletében maga vall erről, amikor megjegyzi, hogy a prímási kinevezést abban a tudatban vállalta, hogy olyan emberre van szükség, aki majd fogságot és gyalázatot visel („vagy fogság- vagy gyalázatviselő kell most ide” ). 1956-ban pedig az amerikai követségen való tartós megmaradását mások készítették elő tudtán kívül. Napi jegyzetei szerint utólag tudta meg, hogy valaki telefonon kért neki menedékjogot az amerikai követségen november 3-án este, akinek kilétét ő nem ismerte.


3. 2006-ban püspöki konferenciánk imaévet hirdetett meg a nemzet lelki megújulásáért. Ez volt az az év, amikor augusztus 20-án, a Szent István-bazilika előtti téren bejelenthettük, megvan az egymillió imádkozó magyar. Ugyanekkor lépett be püspöki karunk a Mindszenty Alapítvánnyal pertársaságban a szentéletű hercegprímás boldoggáavatási ügyébe is, amely már a római szakaszban jár. Azért tettük ezt, mert szentnek tartjuk Mindszenty bíborost, vagyis olyan személynek, aki az üdvözültek sorába érkezett és méltó arra, hogy példaképünk legyen, de bátran kérhetjük közbenjáró segítségét is.

Mindszenty bíboros pappászentelése óta sokat változott a világ. Miben lehet hát a példaképünk? Nyilván nem elsősorban az élet és a történelem napi körülményeiben és helyzeteiben, hanem azokban az örök értékekben, amelyeket ő a maga korában rendületlenül, sőt – Boldog VI. Pál pápa szavaival élve: „rettenthetetlenül” képviselt. Szerette Istent és embertársait teljes szívéből és minden erejével. Érzékeny volt minden sérelemre és embertelenségre. Ilyen szenvedéllyel és ilyen emelkedetten szerette Egyházát és hazáját. Ha nem Isten színe előtt szemlélte volna népe sorsát, nem lett volna ereje arra, hogy mindvégig hű maradjon, és élete utolsó éveiben is lankadatlanul tartsa a lelket a szétszórt magyarságban.

Tanuljuk meg tőle, hogy fáradt korunkban is, amikor, a költővel szólva, sokan úgy érzik, hogy már „mindent szabad, de nincs értelme semminek”, Krisztusban lássuk meg a jövőt és a reményt! Ha a nyugati világ hatalmasságai sokszor nem is akarnak tudni Krisztusról, a saját keresztény gyökereinkről és az evangélium igazságáról ma is érvényes, amit Szent II. János Pál pápa első ünnepi miséjében inkább a kommunista világ vezetőihez címezve mondott: „Ne féljetek! Krisztus nem veszi el a szabadságotokat! Nyissátok ki az ajtókat Krisztus előtt!”. Ez lehet Mindszenty bíboros mai üzenete is. Ehhez kérjük Istentől az éleslátást, a bátorságot és az erőt mindannyiunk számára.

Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Ámen.

***

A szentmise záró áldása előtt az egybegyűltek Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke vezetésével Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért imádkoztak: „Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője. Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”


Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ünnepi beszédében hangsúlyozta: Mindszenty József életpéldája minden magyar ember számára erkölcsi iránytű. Majd kiemelte: a hercegprímásnak soha nem kellett felülvizsgálnia értékrendjét és nézeteit, mindig a jó oldalon állt.


Az ünnepi szentmisén Erdő Péter bíboros mellett koncelebrált Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Márfi Gyula veszprémi érsek, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Veres András szombathelyi megyéspüspök, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Pápai Lajos győri megyéspüspök, Beer Miklós váci megyéspüspök, Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Palánki Ferenc egri segédpüspök, Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, Varga Lajos váci segédpüspök, és a Szombathelyi Egyházmegye papsága.


A szentmisén részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, a politikai, társadalmi és kulturális élet képviselői.