Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Miközben az egyházi év a végéhez közeledik, a mai evangélium (Lk 21,5–19) arra késztet, hogy gondolkodjunk el a történelemben jelen lévő gyötrelmekről és a dolgok végéről. Jézus, aki ismeri szívünket, arra biztat, hogy ezekkel az eseményekkel kapcsolatban ne engedjük, hogy a félelem legyőzzön bennünket: „Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok – mondja –, ne rémüldözzetek” (Lk 21,9).

Felhívása ma különösen időszerű: sajnos nap mint nap érkeznek hírek konfliktusokról, természeti csapásokról, üldöztetésekről, amelyek férfiak és nők millióinak életét teszik gyötrelmessé. E szenvedések és az irántuk tanúsított közöny tekintetében is

Jézus szavai azt hirdetik, hogy a rossz támadása nem képes elvenni azok reményét, akik benne bíznak.

Minél éjsötétebb az óra, annál inkább ragyog a hit, mint a nap.

Krisztus ugyanis kétszer is kijelenti, hogy „az ő neve miatt” sokan erőszakot és árulást szenvednek el (vö. Lk 21,12.17), de éppen akkor lesz lehetőségük tanúságot tenni (vö. Lk 21,13). A Mester példájára, aki a kereszten feltárta végtelen szeretetét, ez a bátorítás mindannyiunknak szól. A keresztények üldöztetése ugyanis nemcsak fegyverekkel és bántalmazással történik, hanem szavakkal is, vagyis hazugság és ideológiai manipuláció által.

Amikor testi-lelki bajok érnek bennünket, különösen akkor kell tanúságot tennünk arról az igazságról, amely üdvözíti a világot, arról az igazságosságról, amely megszabadítja a népeket az elnyomástól, arról a reményről, amely mindenkinek megmutatja a béke útját.

Jézus prófétai stílusban elmondott szavai azt tanúsítják, hogy a történelem csapásai és fájdalmai véget érnek, míg azok öröme, akik őt Üdvözítőként ismerik el, örökké megmarad. „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket” (Lk 21,19): az Úrnak ez az ígérete erőt önt belénk, hogy kitartsunk a történelem fenyegető eseményei és a minket érő bántalmazások között; nem maradunk tehetetlenek a fájdalommal szemben, mert ő maga ad nekünk „ékesszólást és bölcsességet” (Lk 21,15), hogy mindig lángoló szívvel tegyük a jót.

Kedves barátaim, az Egyház egész történelme során különösen a vértanúk emlékeztetnek bennünket arra, hogy Isten kegyelme még az erőszakot is képes a megváltás jelévé átalakítani. Ezért Jézus nevéért szenvedő testvéreinkhez kapcsolódva bizalommal kérjük Máriának, a keresztények segítségének közbenjárását! Minden próbatételben és nehézségben a Szent Szűz vigasztaljon és támogasson bennünket!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Amint az evangélium kapcsán imént mondtam, ma is a világ különböző részein üldöztetés és hátrányos megkülönböztetés éri a keresztényeket. Különösen Bangladesre, Nigériára, Mozambikra, Szudánra és azokra az országokra gondolok, ahonnan gyakran érkeznek hírek közösségek és istentiszteleti helyek elleni támadásokról.

Isten irgalmas Atya, és békét akar minden gyermekének!

Imáimban kísérem a Kongói Demokratikus Köztársaság Kivu tartományában élő családokat, ahol ezekben a napokban civileket mészároltak le, a terrortámadás következtében legalább húszan meghaltak. Imádkozzunk azért, hogy szűnjön meg minden erőszak, és a hívők a közjó érdekében munkálkodjanak.

Fájdalommal követem azoknak a támadásoknak a híreit is, amelyek számos ukrajnai várost sújtanak, köztük Kijevet is. Sokan meghalnak és megsebesülnek, köztük gyermekek is. A támadások súlyos károkat okoznak a civil infrastruktúrában, és családokat tesznek hajléktalanná, miközben közeleg a hideg. Biztosítom lelki közelségemről ezt az oly súlyosan próbára tett népet.

Nem szabad hozzászoknunk a háborúhoz és a pusztításhoz!

Imádkozzunk együtt az igazságos és tartós békéért a sokat szenvedett Ukrajnában!

Imádkozom a múlt szerdán Peru déli részén történt súlyos közlekedési baleset áldozataiért is. Az Úr fogadja szeretetének országába az elhunytakat, legyen közel a sebesültekhez, és adjon vigaszt a gyászoló családoknak!

Tegnap Bariban boldoggá avatták Carmelo De Palma egyházmegyés papot, aki 1961-ben halt meg, miután életét nagylelkűen a gyóntatás és a lelki kísérés szolgálatának szentelte. Tanúságtétele ösztönözze a papokat, hogy önzetlenül adják oda magukat Isten szent népének szolgálatára!

Ma van a szegények világnapja. Köszönetet mondok mindazoknak, akik az egyházmegyékben és a plébániákon programokat szerveztek a leginkább rászorulók megsegítésére. És ezen a napon gondolatban ismét a kezetekbe adom a Dilexi te – Szerettelek téged kezdetű apostoli buzdítást a szegények iránti szeretetről, azt a dokumentumot, amelyet Ferenc pápa élete utolsó hónapjaiban készített elő, és amelyet nagy örömmel fejeztem be.

Ezen a napon emlékezzünk meg azokról is, akik közlekedési balesetben haltak meg, melyet sok esetben felelőtlen magatartás okoz. Mindannyian tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot e téren!

Csatlakozom továbbá az olaszországi egyházhoz, amely mára újra imanapot hirdetett a visszaélések áldozataiért és túlélőiért, hogy növekedjen a tisztelet kultúrája mint garancia minden ember, különösen a kiskorúak és a legkiszolgáltatottabbak méltóságának védelmére.

És most szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ sok tájáról érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a montenegrói Bar, a spanyolországi Valencia, a görögországi Szírosz, Puerto Rico, a bulgáriai Szófia és az amerikai egyesült államokbeli Bismarck híveit, a chicagói Catholic Theological Union hallgatóit és a németországi „Eintracht Nentershausen” kórust.

Köszöntöm a lengyel zarándokokat is, megemlékezve annak az üzenetnek az évfordulójáról, amelyet a lengyel püspökök kiengesztelődésként küldtek a német püspököknek a második világháború után. Végül köszöntöm a Vincés Családot, valamint a Lurago d’Erbából, Coianóból, Cusagóból, Paderno Dugnanóból és Bornóból érkezett csoportokat.

Köszönöm mindnyájatoknak! Szép vasárnapot kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír