Mi a története a szent Skapulárénak?

                 1251. július 16-án  Stock Szent Simonnak, a Kármelita Rend általános főnökének megjelent a Szűzanya,
     áldott kezében tartván a vállruhát és így szólt: "Azt a kiváltságot adom a te számodra és minden kármelita számára,
     hogy aki ebben a skapuláréban hal meg, az nem szenved örök tűzben. Fogadd, kedves fiam, rended vállruháját,
     társulatom jelvényét, íme az üdvösség jele, oltalom a veszélyben, a béke és az örök frigy záloga." Ezt a kiváltságot
     az Egyház kiterjesztette mindazokra a hívekre, akik azt szabályszerűen fölveszik. - Megszámlálhatatlan azoknak a

     száma, akik azt azóta viselik, vagyis tagjai a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláré Társulatának.

A KÁRMELITA SKAPULÁRÉ

Július 16-án ünnepli az Egyház a “Kármelhegyi Boldogasszonyt”. Ezen a napon az Egyház hálát akar adni Máriának azokért a kegyelmekért, amelyekkel elhalmozza a Kármelita rend tagjait és a rend barátait, legfőképpen a skapuláré viselőknek nyújtott számtalan kegyelem megnyilvánulásért.

Az okt. 13-i napcsoda után a kis látnok Lucia Fatimában látja többek között a Kármelhegyi Szűzanyát is, amint megáldotta a világot. Attól a naptól kezdve, a kis Luciának minden vágya az volt, hogy a szigorú kármelita rendbe beléphessen. Ma is ott él 93 évesen, ahol minden kínálkozó alkalommal a kolostor magányából és megszentelt csendjéből számtalanszor emlékeztette nyomatékosan a lelkipásztorokat arra, hogy buzdítsák híveiket a karmelita skapuláré viselésére, megismertetve velük a viseléssel kapcsolatos kegyelmeket.

Nem sürgetné Lucia nővér ennyire ennek hordását, ha nem a Szűzanyától kapott volna erre külön megbízatást. Az októberi látomás mind az összes Mária-jelenést átfogó záróakkordként fogható föl. Így írja le Lucia nővér az okt. 13-i látomás végét:

“Miután Szeretett Asszonyunk az égbolt végtelen távolságában eltűnt, láttuk a Nap mellett Szent Józsefet a gyermek Jézussal és szeretett Asszonyunkat fehér ruhában, kék palásttal (ami a Lourdes-i Immakulátára emlékeztet). Úgy tűnt, hogy szent József a gyermek Jézussal kereszt alakban megáldja a világot. Aztán láttuk a mi Urunkat és szeretett Asszonyunkat, az volt a benyomásom, hogy a Fájdalmas Szűzanya volt (ami La Salett-re emlékeztet). Ez a jelenés eltűnt és azt hiszem, hogy a Kármelhegyi Szűzanyát láttam még.”

A skapuláré

Ajánlatos és üdvös, hogy minden keresztény ember hordjon egy megáldott érmet, legyen az a csodásérem vagy pedig, mint Fatima nagy “imádkozó hadseregének”, tagja, a skapulárét.

A skapuláré (latinul: scapula = váll) egy ruhadarab, egy szövetsáv, amelyet egyes rendek, mint például a domonkosok vagy különösen a bencések, mint felső ruhát hordják a habitus, a szerzetesi ruha fölött. Mivel csak a rendfőnök vehet fel valakit a rendbe és ez alkalommal a nyakába helyezi a “scapulát”, ezért csak a karmelita rendfőnök, vagy az általa megbízott öltöztethet fel a nagy “scapulával”.

A skapuláré viselőknél azonban nincs szó rendtaggá való fölvételről, hanem mint a világban élő emberekről, akik a Szűzanya oltalma alá helyezik magukat a kármelita rendnek adott kiváltságok élvezésére, és – ami fontos – a karmelita renddel való vezeklésnek és bűnbánattartásnak, engesztelésnek közös gyarapítására. Ezért abszolút fontos, hogy a kármelhegyi skapulárét csak az veheti fel, aki a karmeliták szigorú életrendjéből a saját életébe kész egy-egy részt beépíteni. Föltétel másodszor pedig az, hogy az illető, aki fölveszi, a beöltözési szertartáson személyesen jelen kell legyen (tehát nem vihető haza valakinek a skapuláré!). Harmadszor, - ha nem is bűn terhe alatt – minden nap egy Hiszekegyet vagy más imát kell elmondjon, megcsókolva előtte a skapulárét.

Általában ezt a kettős feladatot vállalják a skapuláréhordók: a pénteki böjt komoly betartása (tehát “csak” a hústól való megtartóztatás, hanem esetleges engesztelő böjt, például kenyéren és vízen, vagy más bűnbánati cselekedet) és a mindennapi ima elmondása.

A papi áldással, a skapuláré “szentelmény” lesz, tehát egy olyan külső jel, melynek használata figyelmeztet a vállalt kötelezettségre, de ugyanakkor tudatosítja a használattal kapcsolatos kegyelmek elérését. A pap az Egyház nevében szentel meg egy tárgyat. Ez a papi áldás okvetlenül kifejti hatását ott, ahol az isteni kegyelem útjába nem gördít az ember akadályt. A papi áldással a skapuláré egy állandóan nyitott kegyelemforrás lesz a viselőjének és közvetíti a megváltás gyümölcseit: a bocsánatos bűnöktől való szabadulást azok megbánása esetén, a bűn után járó büntetés elengedését, hatásos védelmet a kísértésben és a gonoszlélek csábításai ellen, az angyalok segítségét a test és lélek veszélyeiben, segítséget az isteni akarat teljesítésében és az erények gyakorlásában. Ilyenképpen kapcsolódik be a skapuláré hordozója a saját vezeklésével és imájával a kármelita rend vezeklésébe, de érdemeibe is

A skapuláré érem

1910. december 16-án a Szent Officium által kiadott dekrétumban X. Szent Pius pápa meghatározta, hogy a nem-rendtagok, akik vállalták a skapuláré hordásával kapcsolatos feladatokat, a skapuláré helyett érmet is viselhetnek, miután első alkalommal a szövet-skapulárét fölvették. A skapuláré érem az egyik oldalon Jézus Szívét, a másik oldalon a Skapuláré Szűzanyát ábrázolja, és egy pap az ennek megfelelő áldásformulával meg kell szentelje. A skapuláré kegyelmeinek elnyeréséhez az érmet éjjel-nappal kell hordani, elvégezve a napi imát.

A gyakorlat bizonyítja, hogy a skapuláré érem viselők sokfajta kegyelemben részesülnek, úgy testi, mint lelki segítségben, és a haldoklók sokszor addig éltek, míg a szentségi kegyelemmel el nem lettek látva. A skapuláré érem hordásához sokféle búcsúnyerés van hozzákapcsolva. Ha ezeket nem ismerjük egyenként, elég a napi imával együtt a szándékot felújítani, hogy a skapuláré búcsúiban tudatosan akarunk részesülni.