Húsvét 6. hete csütörtök

Isten jelenléte

Minél inkább Istenre hagyatkozunk,
annál inkább érezzük Isten jelenlétét.
Nap mint nap közelebb vonz
Isten szerető szíve.

Szabadság

Uram, nem akarom a szabadság ajándékát magától értetődőnek venni.
Megáldottál a lélek szabadságának ajándékával. Töltsön el a Lélek a Te békéddel és örömöddel.

Szerető figyelmesség

Jézusom, eszembe jut szenvedésed a Getszemáne kertben.
Hányszor válaszoltál kiáltásomra, mikor szenvedésemben Hozzád fordultam!
Add, hogy mindig segítsek, mikor megkérnek rá.

Isten igéje

Jn 16, 16-20

Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)”
Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« És hogy: »Az Atyához megyek?« Mit jelent az, hogy: »Még egy kis idő?« Nem értjük, mit beszél.”
Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják. Így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• A „még egy kis idő” kifejezés többször is elhangzik ebben a rövid szakaszban. A „kis idő” jelentheti a három napot, ami Jézus halála és feltámadása között eltelt, de vonatkozhat arra az időre is, ami Jézus első és második eljövetelét elválasztja egymástól: arra az időre, amiben mi élünk, mozgunk és vagyunk. Jézus nem szépíti a valóságot; megmondja, hogy életünkkel együtt jár a fájdalom, a pusztulás, de megígéri azt is, hogy gyászunk reménnyé, szenvedésünk örömre változik.
• Krisztus előtt hét évszázaddal Habakuk próféta hosszú beszédet intéz Istenhez, amiért megengedte, hogy a rossz győzedelmeskedjen a világon. Isten válaszában közli, hogy időbe telik, amíg Habakuk látomása kibontakozik. „Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül” (Hab 2,3). Bárcsak tudnék Habakukkal együtt így válaszolni: „Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba” (Hab 3,18-19).

Párbeszéd

Néha elgondolkodom, mit mondanék neked, Uram, ha személyesen találkoznánk.
Azt hiszem, így szólnék: Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál.
Biztosan tudom, hogy voltak idők, amikor válladon vittél.
Amikor a Te erődből jutottam túl az élet nehéz szakaszain.

Befejezés

Megköszönöm Istennek, hogy eltölthettem néhány percet egészen egyedül csak Vele. 
Hálát adok minden sugallatért, amit esetleg a szöveg olvasása közben kaptam.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Amen.