Drága Jézus, eljöttem hozzád, vágyom jelenlétedre. Úgy akarlak szeretni, ahogy te szeretsz engem. Soha semmi ne válasszon el tőled.

Megpróbálom elengedni gondjaimat, aggodalmaimat, melyek nyomasztanak. Teljesen átadom őket Istennek - legalább azalatt, amíg imádkozom. 

Uram, te a világ világosságának nevezel engem. Add, hogy mindig tudatában legyek, hogy az éhezők, az otthontalanok, a betegek és szűkölködők, az idegenek és a menekültek szolgálatára rendeltél.

Mt 5,13-16
Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

• Erről a szakaszról prédikálva Ferenc pápa Jézus nyelvi képeinek hatásosságáról beszélt. Mint mondja, ez itt „a keresztény ember definíciója. Egy keresztény legyen só és világosság. A só ízesít és megtart, a világosság ragyog.” Cselekvésre hív ez a kép, hisz „a fényt nem azért gyújtják, hogy elrejtsék, mert akkor meg sem marad, kialszik”. „A só sem múzeumba vagy konyhai kredencbe való kiállítási tárgy, mert végül a nedvességtől tönkremegy, elveszíti erejét, ízét.”
• A fény és a só nem önmagáért van: a fény nem saját magát világítja meg, a só sem önmagát ízesíti. Hogyan tudnék só és világosság lenni mások számára?

Drága Jézus, megnyitom előtted szívemet. Elmondok neked mindent, ami bánt. Tudom, hogy érdekel minden, ami velem történik. Taníts meg, hogyan éljek állandóan annak tudatában, hogy törődsz velem ma, törődni fogsz velem holnap, és életem minden napján. 

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen