Megállok egy pillanatra, és arra a szeretetre és kegyelemre gondolok, melyet Isten áraszt rám. Saját képére és hasonlatosságára teremtett, templomává épített.

„Mint kisdiákot, úgy tanított Isten ezekben a napokban.”(Szent Ignác). Arra gondolok, hogy még sok mindenre meg kell, hogy tanítson Isten. Kérem kegyelmét, hogy meghalljam tanítását, és engedjem, hogy hasson rám.

Szerető Teremtőm jelenlétében őszintén számbaveszem érzéseimet az elmúlt napon, a magaslatokat, a mélységeket, és azt, ami átlagos volt. Felfedezem-e Isten jelenlétét valamiben?

Lk 15,1-3,11-32
A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.« Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’ Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’ Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: ‘Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.’ Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: ‘Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.’ Ő azonban azt mondta neki: ‘Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’«

• A család, a jó hírnév nagyon fontos volt a galileai emberek számára, ezért amikor Jézus egy apa családvezetéssel kapcsolatos problémáiról beszélt, mindenki feszült figyelemmel hallgatta. De micsoda apa ez! Engedi, hogy kapzsi fia a saját feje után menjen, szívét nem keményíti meg iránta, hazatértekor mindent megbocsát neki, és a legnagyobb megtiszteltetésben részesíti.
• Majd kimegy a másik fiához, hogy meggyőzze őt, és elérje, hogy ugyanúgy tudjon örülni, mint az édesapja. Szíve és karja mindkét fiát átöleli: minden vágya, hogy a családtagok kiengesztelődjenek egymással, és együtt tudjanak ünnepelni. „Ilyen az Isten országa - mondja Jézus. - Ez az emberiség történelmének célja. Isten ilyen. Örüljetek!”
• Minél jobban cserbenhagyom Istent, annál csodálatosabbnak láthatom ezt a példabeszédet, mert rámutat, milyen valójában Isten: hihetetlenül irgalmas és megbocsátó, minden vágya a világ boldogsága, és csak azt kéri tőlünk, fogadjuk el a többieket, hibáikkal együtt. Ez az az „örömhír”, amit Jézus elhozott nekünk. 

„Maradjatok itt, és virrasszatok velem!” A te szavaid, Uram, tanítványaidhoz, szenvedésed és halálod előtt. Tudom, Uram, hogy mindig mellettem maradsz, és virrasztasz velem életem minden napján. 

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen