Tudatosítom, hogy a jelenlétedben vagyok, Uram. Szerető szívedben menedéket találok. Te vagy az erőm, ha gyenge vagyok. Te vigasztalsz szomorúságomban. 

"Mint kisdiákot, úgy tanított Isten ezekben a napokban" (Szent Ignác). Arra gondolok, hogy még sok mindenre meg kell, hogy tanítson Isten. Kérem kegyelmét, hogy meghalljam tanítását, és engedjem, hogy hasson rám.

Uram, add, hogy mindig vágyakozzam arra, hogy jelenlétedben időzzek. Sose felejtsem el jóságodat irántam. Vezess, hogy áldásaidat másokkal is megosszam.

Mt 7,7-12
Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

• Ismerek egy egyedülálló édesanyát, aki nemrég elvállalt egy rosszul fizető, kimerítő munkát, hogy kicsit boldogabbá tegye két gyermeke életét. Így viszont kevesebbet van jelen számukra, és ez nyugtalanságot, bizonytalanságot szül bennük. Mindkét oldalról nyomás nehezedik rá. 
• Vajon amikor Istenhez fordul - mert szokott -, Istennek mi a véleménye? Hibáztatja? Vagy megpróbál segíteni neki? Milyen szerepe van a keresztény közösségnek az édesanya életében? Lehet esetleg, hogy Isten az én ajtómon kopogtat, és nagylelkűségemet szeretné feléleszteni…? Végülis, arra kaptam meghívást, hogy utánozzam Isten nagylelkűségét (Mt 5,48).

Uram, segíts, hogy mindig figyeljek a fontos dolgokra az életben. Törődjem a körülöttem élőkkel. Keressem jelenlétedet azokban, akikkel találkozom. 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen