Most, hogy megérkeztem hozzád, drága Jézus, arra gondolok, milyen gyakran jövök azért, hogy valamit kérjek Tőled. Ma nem akarok mást, csak Veled lenni. Szívem válaszoljon a szeretetedre.

Sok ország népe szenved ebben a pillanatban is háborúk pusztításától. Meghajtva fejemet, köszönetet mondok szabadságomért. Imádkozom mindazokért, akik börtönben vagy fogságban vannak.

Add, Uram, hogy mindig tudatában legyek jóságodnak, és töltsön el hálával a sok jó, amit adsz nekem. Mindig tudjam megosztani másokkal áldásaidat.

Lk 4,1-13
Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. Ekkor az ördög ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.« Jézus ezt felelte neki: »Írva van: ‘Nemcsak kenyérrel él az ember’«. (MTörv 8,3) Majd felvitte őt, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és így szólt az ördög: »Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.« Jézus ezt válaszolta neki: »Írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’«. (MTörv 5,9; 6,13) Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. Mert írva van: ‘Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged’, és ‘kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat’«. (Zsolt 91,11-12) Jézus ezt felelte neki: »De azt is mondták: ‘Ne kísértsd Uradat, Istenedet’«. Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.

• “Ismerd meg magadat!” hangzik a bölcs görög mondás. Ismerem magamat és a kísértéseimet? Perfekcionista vagyok? Netán lusta? Vágyom arra, hogy észrevegyenek és megdicsérjenek? Ahelyett, hogy mások szolgálatába állítanám, csak kuporgatom az Istentől kapott képességeket, tehetségeket? Igyekszem felismerni a jót az emberekben, vagy csak bosszankodom hibáik miatt? Csak azokat szeretem, akik viszontszeretnek? Tudatomat lezártam, és így nem veszem észre a helyzetekből adódó meglepetéseket, kegyelmeket? Inkább ítélkezem, semhogy megpróbáljam, mint Ignác javasolja, a jó oldalát látni annak, amit tesznek, mondanak az emberek? És így tovább. Hol nézek el Isten nekem nyújtott kegyelme felett?
• Jézus jobban ismer engem, mint én magamat. És olyannak szeret, amilyen vagyok. Ugyanakkor viszont azon dolgozik, hogy - gyakran másokon keresztül – rávezessen, hol szoktam elrontani a dolgokat. Szeretné, ha együttérzőbb lennék, és hogy könnyebben ki tudjanak jönni velem az emberek. Kérem őt a liturgia szavaival, hogy segítsen növekedni a szeretetben.

"Maradjatok itt, és virrasszatok velem!" A te szavaid, Uram, tanítványaidhoz, szenvedésed és halálod előtt. Tudom, Uram, hogy mindig mellettem maradsz, és virrasztasz velem életem minden napján. 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen