Amikor eléd jövök Uram, tudom, hogy Teremtőm jelenlétében vagyok. Szeretetből teremtettél. Hajam szálait is számontartod. Ó, Uram, a legnagyszerűbb dolog jelenlétedben lenni!

"Hagyjatok nyugodtan magamra. A cellában, ahova soha nem süt be a nap, ne szóljon hozzám senki. Ez az aranyló csend felszabadít." Versrészlet, amit egy fogoly írt a dachau-i koncentrációs táborban.

Uram, segíts, hogy mindig figyeljek a fontos dolgokra az életben. Törődjem a körülöttem élőkkel. Keressem jelenlétedet azokban, akikkel találkozom. 

Mk 1,14-20
János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” Rögtön otthagyták hálójukat és követték. Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.

• Mindenütt vannak Ország-építők, olyan emberek, akik életüket a szeretetre és igazságra, a békére és a szabadságra alapozzák. Sokféle vallást követhetnek. Az Országot építik, mert életük Isten szellemiségét tükrözi. 
• A mai evangélium radikális életfordulatot: metanoiát tár elénk. Ezek az emberek teljes bizalommal szegődnek Jézus nyomába. Fogalmuk sincs, hova mennek, de hisznek és bíznak Jézusban. Mi talán nem ilyen utazásra kaptunk meghívást, de arra igen, hogy napi munkánk során egyre jobban bízzunk Jézusban.

Uram, tudom, hogy mikor hozzád fordulok, nincs szükség szavakra. Belelátsz a szívembe. Ismered vágyaimat, tudod, mire van szükségem. Kezedbe helyezem magam.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.